„Úgy érezzük, hogy kell egy picike szünet”

Két napon át uralkodott a Paddy and the Rats-őrület Szegeden: a Rongy Kocsmában december 18-án és 19-én tombolhatott két teltháznyi rajongó az íres-rockos-punkos taktusokra. Szombaton mi is elmentünk a koncertre, és el is kaptuk őket egy beszélgetés erejéig.

Az interjú miliőjének megértéséhez érdemes tudni, hogy a Rongy Kocsma backstage-e két részből áll, egy öltözőből és egy megtömött raktárból, amelyben egy mellékhelyiség is található. Mivel az öltözőben ott volt az együttes összes tagja, a fénytechnikus, a hangtechnikus, a road, a barát, a barátnő, a pia, a ruha, a minden – így Paddy O'Reilly-val, Joey MacOnkay-jel és az operatőrrel a vécé elé kellett bezsúfolódnunk. A statív nem fért el sehova, leülni nem tudtunk, egymás orrába szuszogva beszélgettünk – talán ezért is lett ilyen közvetlen a felvétel.

Miután megtudtuk, hogy melyik számukhoz készítenek legközelebb videóklipet, hogy mikorra várható a következő lemezük, elárulták, hogy a jövő tavaszra tervezett amerikai turnéjuk valószínűleg őszre fog maradni, és hogy a koncertezést is pihentetik egy időre. A következő videónkból fény derül mindezek okára, valamint szó esik arról is, hogy Paddy hogyan muzsikál mint Daddy.

Operatőr: Duránszkai Tamás és Molnár H. Boglárka.
Riporter, operatőr, vágó: Molnár H. Boglárka.

A koncert – a Paddy and the Rats-től már megszokott módon – nagyon magas fordulatszámon pörgött. Alig pendült meg az első hang Vince Murphy basszusgitárján, a közönség egyből pogózni kezdett, repültek az üvegek, a sör – utóbbiból mi is kaptunk a nyakunkba egy adaggal.

Nem meglepő, hogy a közönséget rendre elkápráztatják a fiúk, hiszen a vérükben van minden, ami ehhez a sportághoz kell. Amikor Paddy az első sorhoz odalépett, a lányok visítva tapogatták végig, a fiúk pedig a kézfogásért harcoltak.

Az együttesre nem igazán jellemzőek a zeneszámok közötti, hosszas átkötő szövegek, inkább eljátszanak két-három számmal többet, ahelyett, hogy húznák az időt – pedig ha valakiknek, hát nekik jó a beszélőkéjük.

Egyszer azonban minden jónak vége szakad, a Paddy and the Rats a Freedom című számával búcsúzott, a közönség pedig leguggolva, egy emberként énekelte:

Far on the highlands 
A thousand graves can tell you
How blood and sorrow 
Can be truly value
The ghost of our proud heroes
Whispers ’bout the past 
It’s painting the sky
With the holy blood of irish

Molnár H. Boglárka