Tizenötre nőtt a Tate

A mostanra 15 éves londoni Tate Modern alapgyűjteményét a cukornádültetvényeiből meggazdagodott iparmágnás, Henry Tate ajánlotta fel 1889-ben a Brit nemzet számára. A galéria akkor még kizárólag brit művészek alkotásaiból állt, s a National Gallery felügyelete alatt, ám új épületben nyílt meg – a két múzeum pedig majd csak 1955-ben függetlenedett egymástól.

A ’80-as években két vidéki kortárs művészeti gyűjtemény is nyílt a Tate fennhatósága alatt Liverpoolban és St. Ivesben, melyek aztán

olyan látogatottá váltak,

hogy a Tate Kuratóriumnál felmerült egy hasonló, londoni kiállítóhely gondolata is. A nemzetközi modern és kortárs alkotások befogadására a Temze-parton álló régi, olajtüzelésű bankside-i erőmű épületét jelölték ki, melyet az a Sir Giles Gilbert Scott építész tervezett, akinek a híres, klasszikus formájú, piros K2-es londoni telefonfülkéket is köszönhetjük.


A bankside-i erőmű (a jelenlegi Tate Modern) 1977 őszén. Fotó: Tim Gravestock / Flickr

A Tate az épületet 1996-ban vásárolta meg, s az újratervezést és az átalakítási munkálatokat a Svájci Herzog & de Meuron építészirodára bízta. A galériafunkció kialakításán túl kiemelten fontos cél volt

az épület eredeti karakterének megőrzése.

A létesítmény egy 26 m magas, 155 m hosszú turbinacsarnokból és a Temze-oldalon futó kisebb kazánházból tevődött össze – ennek közepén áll az erőmű egyetlen kéménye.


A turbinacsarnok az átalakítás előtt és után. Fotók: Marcus Leith / Tate Photography

Az átalakítás kezdetén a csarnok három óriási turbináját szétszerelték, elszállították, így egy hatalmas, drámai méretű fogadócsarnokot kaptak, amely nemcsak elkápráztatja a látogatókat, hanem időszaki installációk helyszínéül is szolgál.


The weather project, 2003. Fotó: Photo: Andrew Dunkley & Marcus Leith

A turbinacsarnok oldalán futó kazánházból alakították ki a hétszintes galériát. Az időszaki kiállítások a harmadik szinten, az állandó gyűjtemény a második és a negyedik szinten látható. Hely szűke miatt egyre többször cserélődik az állandó anyag, így a raktárban lévő értékes alkotások időről időre váltják egymást. De olyan is előfordul, hogy az aktuális időszaki kiállítás miatt mindent megbolygatnak, és jelentős művek hónapokig vannak

elzárva a látogatók elől.

Az állandó gyűjteményt tematikus kollekciókba csoportosították. A második szinten található a "Poetry and Dream" gyűjtemény, melyben a szürrealizmushoz sorolható művek és az abból táplálkozó irányzatok alkotásai láthatók, egészen a kortárs művészetig bezárólag.


Fotó: Adrian Pingstone

A negyedik szinten az "Energy and Process" elnevezésű kollekció tekinthető meg, ahol az olasz eredetű Arte Povera irányzathoz köthető alkotók munkái, illetve a természetes vagy ipari anyagokból, a környezet megváltoztatásával, illetve a környezeti kontextusból történő kiemeléssel dolgozó művészek alkotásai láthatók.

Legvégül szintén a negyediken van a "Structure and Clarity" elnevezésű csoportosítás, ami a két világháború konstruktivista, kubista és absztrakt művészetével indító, az építészetet és dizájnt is érintő gyűjtemény. Itt láthatók a minimalizmus körébe és mediális művészet absztrakt irányába tartozó alkotások is.


Látványos fény- és lézershow a Tate Modern megnyitóján, 2000. május 11-én. Fotó: Matthew Fearn

A múzeumavató ünnepséget 2000. május 11-én délelőtt, II. Erzsébet brit királynő jelenlétében tartották, a közönség pedig másnap reggel léphetett be először az épületbe. Azóta 60 millió látogató járt a Tate Modernben.

A hatalmas épület ellenére a gyűjtemény kinőtte a teret, ezért 2009-ben hozzáfogtak az épület bővítéséhez. Újból a Svájci Herzog & de Meuron építészirodával dolgoznak, akik az erőmű három megmaradt olajtartályának beépítésével alakítanak ki új épületrészt. Ezen a linken körbenézhetünk a még átalakítás előtt álló olajtartályban.


Az új épületrész. Az animált GIF a Herzog & de Meuron terveinek felhasználásával készült

Az új szárny átadását egyébként 2016-ra tervezik. A Tate Modern website-ján 15 percenként rögzített fotókkal online követhetjük a változást, sőt az építésziroda

látványterveit is megnézhetjük.

A bástyaszerű toronyban további kiállítóterek és rokon művészeti ágak bemutató terei kapnak majd helyt, izgalmas, új kortárs kulturális központot teremtve London lakóinak és az idelátogató turistáknak.