Tartós béke a Kaukázustól Brüsszelig

Füredi Tibor vagyok, harmincnyolc éves, Tesco-árumozgató menedzser, jelenleg három gyermekem van…

– hangzott a furcsa bemutatkozás július 29-én, a 26. Művészetek Völgye Panoráma Színpadának környékén. A talpig feketében és a koraesti órák ellenére napszemüvegben színpadon ácsorgó, harmincnégy éves énekesnek viszont valószínűleg senkit nem sikerült megtévesztenie, az igazi rajongók tudták, hogy ez nem lehet más, mint a Kaukázus meg a Tesco – és hamarosan mindenkinek lesz jó.


Fotó: Szigetváry Zsolt

A kellőképpen felkészült, az együttes zöldpárti filozófiájához igazán hű koncertezők pedig nemcsak felismerték a zenészeket, de nem röstellték az első sorokba elcipelni Az amatőr természetbúvárt sem. Míg a szél (nem) fújt és a viseltes könyv „az innen-onnan népi eredetű” Celeb dallamaira lengedezett, addig kergetőző kutyák és gyerekek, mezítlábas fiatalok és helyenként Pikachu-hátizsákok tarkították a koncertidillt. Az viszont hamar kiderült, hogy

egy Kaukázus-buli nem csupa móka és kacagás,

a méretes szakirodalom meg nem teljesen környezetidegen. Kardos-Horváth János, köszönetképp, hogy „osztozunk az értetlenkedésben”, rögtönzött kurzust tartott Bevezetés a kortárs dalszövegírásba címmel, több mint OKJ-s színvonalon. Amolyan vizsgaféleképpen meg lehetett ordibálni, hogy „Én vagyok az a lány” meg „napszemüvege a homlokán”.

De hogy a pörgősebb ritmusok után ne lazuljon nagyon a figyelem, gyorsan előkerült az akusztikus gitár is. És ha akusztikus gitár és Művészetek Völgye, akkor nincs mit tenni, emlékezni kell, méghozzá Cseh Tamásra. Erre pedig mi is lenne alkalmasabb, mint a Bazmeg. Ezzel a tiszteletadással viszont kis híján rajongót vesztett az egyébként gyermekdalokat is szerző-éneklő Kardos-Horváth, hiszen egy pöttöm szőkeség megbotránkozva szisszent fel a refrén hallatán.


Fotó: Szigetváry Zsolt

A helyszín viszont másfajta múltidézésre is sarkallta az énekest. Miután előkerült a sör, a bor, a pálinka, előtört a nosztalgia is, és kiderült, hogy a frontember egy kapolcsi koncerten ismerkedett meg Toldi Miklós dobossal. És hogy teljes legyen az együttes és a fesztivál közti harmónia, az égen úszó árva szürkésfehér folt csepergésnek eredt, amint felcsendült az „ott van egy felhő az égen”.

Kardos-Horváth is érezte, hogy ezt a völgyben bimbózó összhangot nem lehet szó nélkül hagyni, a Lift után gyorsan meg is köszönte „az ex-”, vagy ha úgy jobban tetszik, „bukott pénzügyminiszternek”,

hogy az utolsó pillanatban finanszírozta a Művészetek Völgyét,

lehetővé téve, „hogy itt kritizáljuk a rendszert”. (Egyébként a nagy múltú fesztivál csupán akkor maradt el ’89 óta, amikor az azt újraélesztő Oszkó Péter a Bajnai-kormány pénzügyminisztere volt, talán ez motiválta a következő évi mentőexpedíciót.) A zenekar frontembere gyorsan hozzá is tette, hogy ha ő pénzügyminiszter lenne, biztos, hogy kultúrára és játszóterekre költené a pénzt.


Fotó: Szigetváry Zsolt

A fesztiválmentés sikeresnek bizonyult, hiszen bőven összegyűlt annyi nép, amekkorával akár üzenni is lehet. A guggolás nyugalmába parancsolt közönség annak reményében pattant fel vezényszóra, hogy

Brüsszelig érződik majd a Tartós béke.

A különböző korú és gondolkodású zenerajongók közti összhang megteremtését nem titkoltan célul kitűző Kaukázus pedig sikerrel zárhatta a napot a boldog koncertezők összetételét tekintve. Talán a játszótér ígéretének vagy a királylányról és a sárkányról szóló dalnak hála, de a szőketincsű lányka is megenyhült a koncert végére, és apuka nyakában tapsolta át az elmaradhatatlan Szalai Évát.

Balogh Réka

Képek a koncertről: