Radnóti Miklós egy „rejtélyes” dedikációja

Léteznek olyan irodalmi dokumentumok, melyek keletkezésére, keletkezésének okára a kutatás jelenlegi állása szerint nincs magyarázat. Azonban a dokumentumok – például a dedikációk – esetében a kézírás a döntő. Emberek egymás közti viszonyában sok minden lehetséges, sok olyasmi is, ami ellentmond várakozásainknak, és idővel feltehetően előkerül majd olyan adat, amely megmagyarázza az alábbi, jelenleg „rejtélyes” dedikációt.

A dedikáció Radnóti Orpheus nyomában című kötetében található, és így szól:


Németh Lászlónak / mély tisztelettel és őszinte / igaz szeretettel / Radnóti Miklós / 1944. január

A dedikáció címzettje, Németh László (1901–1975) jól ismert irodalmi szereplő: író, esszéista, műfordító volt. 1919-ben magyar-francia szakos bölcsészhallgató lett a budapesti egyetemen, de egy félév után átiratkozott az orvosi karra, melyet 1925-ben végzett el, és fogorvosi rendelőt nyitott. Közben megnyerte a Nyugat novellapályázatát, s ettől kezdve rendszeres szerzője lett a lapnak, egészen 1932-ig, amikor összekülönbözött Babitscsal és szakított a Nyugattal. Ebben az évben indult egyszemélyes folyóirata, a Tanu, majd egy évvel később – immár másokkal – megindította a Választ. Egyre többet politizált, és mindinkább jobbra sodoródott: 1939-ben jelent meg a Kisebbségben. Később egyre élesebb antiszemita kijelentéseket is tett, végül szakított ezen elveivel, a második világháborúban már zsidókat mentett (bújtatott) a nyilasok elől, a világháború után pedig – ha nem is azonnal – bekerült a kánonba: megkapta a legrangosabb díjat, életműsorozatát adták ki stb.

Némethnek soha nem volt szorosabb kapcsolata Radnótival. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának szervezésében – Illyéssel és Gelléri Andor Endrével – 1933. március 12-én a szegedi Városháza nagytermében tartott volna előadást (tanulmányaiból olvasott volna föl), illetve előette, 11-én egy „zártkörű” beszélgetésben vett volna részt a Művkoll tagjaival; a rendezvény azonban végül elmaradt. Ezt követően Radnóti 1934-ben többször említette naplójában, hogy csalódott Németh generáció-esszéiben:

Németh sem ír rólam. A nemzedék irodalomtörténészei és esszéistái gyávák!

Később – Németh fajelméleti fejtegetéseire reflektálva – már nagyon keményen fogalmazott. 1941. január 25-én ezt írta naplójába:

Mióta csak a „gyökerek” érdeklik fogászunkat, irodalmilag egyre odvasabb lesz és nem bírom már az odvai szagát. Hányingert okoz

Majd két hét múlva, február 8-án ismét visszatért rá: „A húszas évek tanárjelöltjeit Szabó Dezső fertőzte meg, ezeket N. L. fertőzi. Ha másért nem, hát ezért kellene a jobbkezére csapni ennek a (Bálint Gyuri meghatározása) »irodalmi Codreanunak«”. (Codreneau a román fasiszta Vasgárda alapítója volt.)

A két irodalmi alak kapcsolattörténete tehát egyáltalán nem indokolja a dedikáció létét, sőt: a negyvenes évekre teljesen eltávolodtak egymástól, így ez a dedikáció elvileg nem is létezhetne – és mégis létezik.


Németh László 1941. május 4-én és Radnóti Miklós a '40-es évek elején

Eddig mindössze három Németh Lászlónak szóló Radnóti-ajánlást ismertünk. Az első a Pogány köszöntőben található, szövege: „Németh László úrnak, / kicsit elkésve, üdvözlettel / Radnóti Miklós / Bp. 1931.” A második az 1936-ban megjelent Járkálj csak, halálraítélt! című kötetben van, a harmadik a két évvel későbbi, 1938-as Meredek útban. Ezek ajánlása: „Németh Lászlónak / szeretettel küldi / tisztelő, igaz híve / Radnóti Miklós”, illetve: „Németh Lászlónak / tisztelő híve / Radnóti Miklós”. Ismerünk még egy kötetet, amelyet Radnóti (is) aláírt Némethnek, ez a Vas Istvánnal, Képes Gézával és Szemlér Ferenccel közösen fordított Szerelmes versek (1941), amelynek egyik példányába ezt írták a fordítók: „Németh Lászlónak / szeretettel / Vas István / Radnóti Miklós / Képes Géza”. Az ajánlás megszövegezése Vastól való, a többiek csak aláírták a kötetet.

A korábbi ajánlások – az első kettő különösen – jól beleillenek Radnóti és Németh kapcsolattörténetébe: a ’30-as években születettek, amikor is a költő és az író, ha valós kapcsolat nem is nagyon volt köztük, kollegiális viszonyban voltak egymással. Az 1940-es évekre azonban – Németh politikai radikalizálódása miatt – ez is megromlott, és nem is volt várható egy újabb, későbbi dedikáció fölbukkanása.

A tétel „rejtélyességét” fokozza, hogy az 1944-ben kelt dedikáció nem szerepel a Németh László könyvtárának dedikációit közreadó kötetben. Ez arra utal, hogy a példány korábban került ki Németh László könyvtárából. Erre azonban más darab esetében is volt példa: Veres Péter Próbatétel című kötete például a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtár állományában található. (Meglehet, hogy maga Németh hagyta a városban s adta a később róla elnevezett városi könyvtárnak, itteni tanárkodása idején.)


Az Orpheus nyomában című, válogatott versfordításokat tartalmazó kötet borítója
és Radnóti 1937-es kézirata William Blake
London című versének fordításáról

Az ajánlást hordozó kötet – az Orpheus nyomában – Radnóti utolsó megjelent önálló kötete. Több dedikált példányát ismerjük, azonban ezek a dedikációk rendszerint rövidebb szövegűek, jóformán csak gesztusértékűek. A mostani példány szövege több vonatkozásban különleges: viszonylagos terjedelmessége mellett és a gesztusértéken túl jól érzékelhetően többféle üzenetet hordoz. Radnóti feltehetőleg megköszönt vele valami olyan szívességet, amelyet Németh László tett érdekében (s amiről ma még nincs tudomásunk). Ez a köszönő-gesztus nem volt idegen Radnótitól: többeknek is dedikált könyv megküldésével mondott köszönetet, és éppen az Orpheus esetében is több olyan ajánlást ismerünk, amely így született. Azonban az ekkori dedikációit általában már nem keltezte (ami persze nagyban nehezíti is a kutatást), ezt viszont igen. És ez jelentéssel bír: valamire emlékezteti is a címzettet. És mivel keltezett, Radnóti utolsó dedikációi közé tartozik: a kutatás jelen állapota szerint 1944-ben Radnóti mindössze négy kötetet dedikált keltezéssel (ez a negyedik), ezek közül egy pedig éppen az Orpheus egy másik példánya.

Bíró-Balogh Tamás

 

Irodalom

Bíró-Balogh Tamás: Radnóti Miklós dedikációi. In: Irodalom- és művészettörténeti tanulmányok 5. Szerk.: Lengyel András. Szeged, 2010. [2011.] Móra Ferenc Múzeum. 38–116.

Ferencz Győző: Radnóti Miklós élete és költészete. Bp., 2005.

Gál Mihály: „A nemzet lelkiismeretének”. Németh László dedikált könyvtára. Bp., 2012.

Lengyel András: Illyés és a Szegedi Fiatalok. In: Uő.: Törésvonalak. Bp., 1990. 49–57.

Radnóti Miklós: Napló. Sajtó alá rend.: Radnóti Miklósné. Bp., 1989.