Öt kenyér és két hal

Napi kenyér címmel nyílt meg 2016. február 9-én Bíró Hubert kiállítása Szegeden, a Belvárosi Kamara Galériában. A művészt Tóth Bogyó István mutatta be néhány szóban a közönségnek. Kitért arra is, hogy az alkotó – bár egészen fiatal kora óta foglalkozik festéssel, rajzolással – főként tetoválóművészként tevékenykedik, s első önálló képzőművészeti kiállítása egészen mostanáig váratott magára.

A tárlatot rendhagyó módon maga a művész nyitotta meg, igaz, elég szűkszavúan, mondván, rajzolni, festeni jobban szeret, mint beszélni. Annyit azért elárult a jelenlévőknek, hogy miért lett Napi kenyér a kiállítás címe. Mivel

kenyérkereső foglalkozása a tetoválás,

nap mint nap mások kéréseit, elképzeléseit valósítja meg rajzaival; saját ötleteit, álmait képein keresztül tudja kifejezésre juttatni, így ez a fajta alkotás az ő szellemi kenyere. Bíró Hubert e pár mondat után hagyta is, hogy képei és az alájuk, melléjük ragasztott színes post-itek meséljenek helyette a nézőközönségnek.


Bíró Hubert és Tóth Bogyó István

A kiállítás anyaga első ránézésre elég szerteágazónak tűnhet mind tematikáját, mind stílusát, anyaghasználatát tekintve. A közönség láthat a pop-art szitanyomatait idéző portrét, amely Che Guevaraként ábrázolja Ságvári Endrét, s mellette egy másik szegedi nevezetesség, a „Sárga” megjelenítése is e stílusirányzatból kölcsönzi a szóbuborékot, a magazinos feliratot és a ledér nőalakot. De találhatunk finom színátmenetekkel előadott szürreális alkotásokat, precízen kidolgozott, tűéles és lényegre törő grafikákat, sőt még egy kubista, illetve absztrakt gyökerekből táplálkozó festményt is. Egy-egy könnyedebb női akt színvilága, ecsetkezelése pedig egyértelműen a fauvok szellemiségét idézi meg. Több alkotásba tagadhatatlanul beszivárog a tetoválószalonok világa is: az erős kontúrok és a haloványabb színek pont úgy jelennek meg a vásznon, mint a bőr alá juttatott festékanyag egy színes tetoválásnál.


Egy gésa elme álma

A témát illető sokszínűség eleinte zavarba ejtő, a képanyag legalábbis kevés koherenciát mutat a felületesen szemlélődő tekintet számára. Azonban a jól körbejárható, társalgó szoba méretű kiállítóterem és a képek elrendezése arra ösztönzi a szemeket, hogy újra és újra végigpásztázzák a körben elhelyezett műveket, és így felfedezhessék az ismétlődő, kohéziót biztosító motívumokat.

A legszembetűnőbb ezek közül talán a koponya,

mely több képen is szerepel, s megidézi a barokk vanitas-csendéletek hangulatát, üzenetét. A halál és az enyészet groteszkebb megjelenítői a bizarr, szörnyszerű állatok, melyek közül egyesek még csak lesben állnak, mások pedig már neki is álltak az emberi szív megdézsmálásának. Más művek esetében elsősorban a kis cetliken olvasható címek hangsúlyozzák a múlandóságot: Csendesség avagy a következő generáció, Az idők fogai.


Mindig van remény! (Valakinek)

A halál mellett a feltámadás, az újjászületés jelképrendszere is fellelhető az alkotásokon: s máris kialakul a kapcsolat a szívrágó rovar, a naplementében üresen álló fotel és Bíró Hubert vallási témájú képei között. Ezeken a művész az aktuális jelenet szempontjából kevésbé hangsúlyos elemeket teszi főszereplővé: a keresztre feszítésnél csak a szöget látjuk, a mennybemenetelnél Mária arcát. Ahogyan a részletre irányított fókusz térérzékelésünkkel játszik, a címadás az időt tágítja ki – a szöget tartó kéz alá ragasztott zöld cetlin ez olvasható: Húsvét.

Az egyértelműen bibliai témát feldolgozó művek mellett (Jónás a vasútállomáson) több olyan képpel találkozhatunk, melyeken hol a dekorativitás, hol a humorizáló címek mögé rejtett szimbólumok utalnak a keresztény kultúrkörre.

Több képen helyet kap valamilyen formában a hal

és a halászat mint motívum. Hol csak a gyöngyhalász kezét látjuk a hullámok között, hol csak a címben olvashatjuk: Nem könnyű horgászni Ukrajnában. A kiállítás egyik legszebben kivitelezett képén (A reggeli fontos! Az elegáns reggeli még inkább!) egy horogra akadt hal látható, a damilt tartó kéz közepén azonban ott van isten szeme is, a háttérben pedig sok-sok tojás mint az élet, az újjászületés archaikus jelképei. A képaláírásban megfogalmazott felszólítás így rögtön egy másikat juttathat eszünkbe: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!”; s ez új megvilágításba helyezi Bíró Hubert tárlatnyitó címmagyarázatát is.


A reggeli fontos! Az elegáns reggeli még inkább! (részlet)

A színes, jópofa cetlikre ötletszerűen feljegyzett címek, az elrejtett motívumok és apró utalások először kuszának látszó szálai lassan szabályos hálót alkotnak, melyek egymáshoz kapcsolják a falakon lógó grafikákat, festményeket. Ahányszor körbejárjuk a termet,

újabb és újabb jelentést kapunk: végül mindenki jóllakik.

Persze, jogosan merülhet fel a kérdés a képeivel első ízben nyilvánosság elé lépő Bíró Hubert kapcsán, hogy a művészeti irányzatok, a technika és a művészetfelfogás terén jelentkező eklektika tartható-e egy életművön keresztül, s ha tartható, akkor hová vezet. Aki viszont szeret megfigyelni és felfedezni, aki szeret részese lenni az alkalomadtán komolyra forduló játékoknak, megtekintheti a kiállítást március 20-áig Szegeden, a Belvárosi Mozi Kamara Galériájában.

Molnár-Balogh Orsolya

További képeink: