Nem IS iszlám és nem IS állam

Szeptember 23-án hat órakor nem a kötelező kreditszerzés vonzotta a hallgatóságot a Szegedi Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának nagyelőadójába, hanem az Iszlám Állam iránti érdeklődés, Fodor István iszlámkutató és vallástörténész nyílt előadása ugyanis az egyre nagyobb fenyegetést jelentő ISIS-krízis kialakulásának és jelenének feltárásával kecsegetett.

Fodor István már a kezdetek kezdetén megnyugtatta a pótszékeket is feltöltő érdeklődőket, hogy OTDK-győztes dolgozatának összefoglalóját kellőképpen lebutított formában készül a laikus nagyérdemű elé tárni. Az egyszerűsítés viszont nem volt teljesen sikeres: fontos logikai kapcsolatok taglalása esett áldozatul a másfél órás időkeretnek és a téma megismeréséhez és megértéséhez többé-kevésbé szükséges kitérőknek. Így a több országot és a híradó szemlélőit rettegésben tartó terrorszervezet kialakulásáról nem kaptunk teljes képet, sokkal inkább a kép néhány darabkáját ismerhettük meg.

Az előadó példaként az amerikai–iraki háború szerepét villantotta fel a valamelyest minket is érintő válsághelyzet létrejöttében, az viszont már csak egy későbbi közönségkérdés kapcsán derült ki, hogy az Egyesült Államok miként is tekinthető egyfajta gyújtópontnak. A 2003-ban kezdődő hadjárat eredményeként egy relatíve működőképes állam működésképtelenné vált, politikai rés keletkezett, ami elég volt arra, hogy az ISIS befészkelje magát a meggyengült országba.


A közönség és az előadó. Fotó: Facebook / University of Szeged

Az al-Káida részeként induló, de brutalitása és szélsőségessége miatt kitagadott terrorszervezet térnyerésének Núri el-Máliki 2006 és 2014 közötti miniszterelnöksége sem kedvezett. A síita politikus erőteljesen lépett fel a szunnita közösség ellen: az elsősorban szunniták által lakott területeken volt, hogy elzárta a vízellátást. A muszlim vallás ezen ágának hívei viszont nemcsak vízről, hanem középtisztségnél magasabb rangról sem álmodhattak. Ebből fakadóan a 2003-ig homogénebb mezopotámiai identitás átalakult szunnita identitássá, amelynek fontos elemévé vált a hátrányos megkülönbözetésből fakadó áldozattudat. Ez pedig teret engedett a kiéleződő vallási ellentététeknek és az ezt hatékonyan kihasználó Iszlám Államnak – ismertette az iraki válság kialakulását a többi érintett országhoz képest igencsak részletesen Fodor István. Szíriáról épp csak annyit tudhattunk meg, hogy a 2011-es (polgár)háború óta már

nincsenek jó fiúk, rossz fiúk, csak kevésbé rossz és nagyon rossz van.

Így a nyugati média bármennyire is szeretne demokratikus felkelőket is említeni, Szíriában ez az opció jelenleg nem létezik. Líbiával kapcsolatban pedig Moammer Kadhafi beteljesülni látszó jóslata jutott el hozzánk, miszerint ha őt eltávolítják, akkor a nyugati államok közül senki nem fogja tudni megállítani a menekültáradatot.

Kissé leegyszerűsítve a hallottakat az Iraki és Szíriai Iszlám Állam kialakulásához tehát elsősorban identitásválságra, politikai vákuumra és háborúkra volt szükség. A hívek szerzését segítették az amerikai profi informatikusok által készített kampányfilmek és az uralom alá került területeken kiépíteni próbált infrastruktúra, kórházak és az ISIS ideológiáját sulykoló iskolák kialakítása is. Mindezekhez, akárcsak a katonai szervezet fenntartásához, rengeteg pénzre van szükség, melynek forrását az előadó szerencsénkre csak említette, fényképekkel, videókkal nem illusztrálta, arra ott van az internet, rá lehet keresni, vallotta. Így megtudhattuk, hogy az ISIS-t elsősorban műkincs-kereskedelemből, olaj piaci ár alatti eladásából, váltságdíjakból, szervkereskedelemből és elsősorban tíz és tizennégy év közötti kislányokat érintő szexrabszolgaságból finanszírozzák.


ISIS-terroristák Palmüra főterén, kivégzés előtt, túszaikkal. Részlet az esemény plakátjáról

Fodor István nem győzte hangsúlyozni, hogy mindez mennyire szembemegy az iszlám legalapvetőbb tanításaival. Ábrahámi vallásként az iszlám egy tőről fakad, közös értékeket vall a kereszténységgel és a judaizmussal, így alapvetően a felesleges erőszak kerülését, a materialitás és a szélsőségek elleni küzdelmet hirdeti. Ennek megfelelően a dzsihád ’szent háború’ jelentése (elsősorban nyugati) félreinterpretáció, hiszen a szó iszlám szerinti értelme az ember saját anyagisága ellen, az arany középút eléréséért folytatott küzdelem. A vallástörténész a dzsihád szó kapcsán azt is elmondta, hogy a muszlimok számára fegyveres küzdelem csupán védekezési célból megengedett, a Korán szerint pedig tilos erőszakkal téríteni, a hit csak értelemmel terjeszthető.

Ezek után nem volt annyira meglepő, hogy az ISIS tagjai gyakran nem ismerik a Korán tanításait, annak ellenére, hogy az iszlám vallás híveinek már tíz–tizenkét éves korukban betéve kell tudniuk a szent könyv verseit. Így – mint azt Fodor István többször is nyomatékosította – az Iszlám Állam nem a vallásból ered, azt csupán eszközként, tetteinek igazolásaként használja fel. Úgy, ahogyan a Ku Klux Klan tette – vagy az előadó később említett példája szerinti Közép-afrikai Köztársaság területén muszlimok vérét ontó „keresztény” szélsőségesek, akik ugyanazt csinálják, mint az ISIS,

csak az minket nem érdekel annyira, mert nem fehér emberrel történik.

Nem csupán az derült ki a másfél órán túlnyúló előadásból, hogy az Iszlám Állam nem iszlám, hanem az is, hogy még csak nem is állam, és főként nem kalifátus. Egy államnak ugyanis vannak határai, amelyet a kalifának kötelessége védelmezni, az ISIS territóriuma viszont nem körülhatárolható. Emellett a kalifát több jelöltből kell megválasztania konszenzusos alapon az összes muzulmánnak (jelenleg megközelítőleg 1,6 milliárd híve van a vallásnak), míg az ISIS vezetője címét mintegy huszonötezer követőjének köszönheti, és még kalifai kötelességeit sem tartja meg, hiszen a kalifátus fejének már a tizedik század körüli források értelmében is biztosítania kellene az alattvalók alapvető emberi jogait, beleértve a kisebbségeket is.

Az iszlám tanításainak és az ISIS cselekedeteinek nyomatékos szétválasztása után jutott némi szó a közönségnek is. Nem mindenkinek sikerült ráérezni a lényegre, hiszen a hallgatóság egyik tagja azt tartotta a legfontosabb kérdésnek, hogy hol és hogyan tud elkezdeni arabul tanulni.

Akadt viszont a közérdeklődés szempontjából szerencsésebb felvetés is, így megtudhattuk Fodor István álláspontját a nyugat-európai muzulmánokról is. Kifejtette, hogy szerinte nem beszélhetünk iszlamizációs, elmuzulmánosodó Európáról, sokkal inkább arról van szó, hogy a kilencvenes évek végén elmúlt a szovjet veszély, viszont a politikai érdekek megkívánták a közös ellenségképet. A pluralizáció, a globalizáció korában az alapvetően mégiscsak keresztény Európában az iszlám közösség könnyen vált célponttá. Az előadó szerint ennek is köszönhető a bizonyos fokú vallási megkülönbözetés:

ha például Belgiumban egy keresztény férfi megüti a feleségét, azt betudják az emberek a rossz gyerekkornak, és azt az illetőt kiveti magából a társadalom. Ha viszont egy iszlám férfi megüt egy nőt, az biztosan az iszlám miatt van.


Ferenc pápa és Rahmi Yaran a Kék mecsetben. Fotó: AP

Fodor István valláspolitikáról alkotott véleményét mi sem jellemezte jobban, mint előadásának záró képe, mely Ferenc pápát és Rahmi Yaran isztambuli főmuftit ábrázolta az isztambuli Kék mecsetben. A vallások közötti párbeszéd jegyében 2014-ben a pápa cipőjét levéve, Mekka felé fordulva imádkozott együtt a főmuftival, majd sajtótájékoztatón ítélték el az ISIS-t és a terrorizmust.

Balogh Réka