Mit végeztek Magyarország képviselői?

Az elmúlt hetekben ismét napirendre került a felsőoktatás átszervezése. Az ehhez kapcsolódó tervezeteket azonban többnyire az átgondolatlanság és a szakmaiatlanság jellemzi, hiszen egyik napról a másikra változik a leépítendő szakok listája. A döntés hátterének egy lehetséges magyarázatát jelentheti, ha áttekintjük a parlamenti képviselők végzettségét.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) felsőoktatásért felelős államtitkárával, Palkovics Lászlóval az Index-en olvasható egy riport, melyben az államtitkár többek közt kifejti, hogy szerinte mára már mindenki belátta: szükség van a változásra. És noha ezek a változások – mint mondta –alapvetően nem sújtanák a bölcsészképzést, azért nem késlekedett megjegyezni, hogy az átstrukturálás eredményeképpen a százezer államilag finanszírozott helyből valószínűleg több fog jutni a műszaki területeknek.

Bár a kormány az egyetemisták nyomására múlt héten több elképzelését is egyelőre visszavonta, ám a vizuális kultúra szak leépítéséről például nem tettek le – egy olyan korban, ahol a vizualitás minden eddiginél jobban kapcsolódik a gazdasághoz.

Palkovics László egyébként a BME Közlekedésmérnöki Karán végzett autógépész szakon, később kandidátusi fokozatot, majd MTA-doktori fokozatot szerzett járműgépészeti tudományterületen. Innen nézve tehát természetes, hogy a mérnökök hiányát emlegeti, hiszen minden államtitkárnak maga felé hajlik a keze. Ha viszont számba venné, mennyi a pályaelhagyó mérnök ma Magyarországon, talán módosítaná a kijelentését. Ehhez pedig nem is kell messzire mennie: elég, ha szétnéz az országgyűlési képviselők háza táján. A 199 képviselőből ugyanis 37-nek van mérnöki diplomája, ráadásul a legváltozatosabb szakirányokkal: agrármérnök, bányamérnök, gépészmérnök, növényvédelmi és tápanyag-gazdálkodási szakmérnök, vegyészmérnök, magasépítési üzemmérnök stb., akik talán boldogan térnének vissza eredeti hivatásukhoz ahelyett, hogy szakidegen bizottságok bőrborítású székeit koptatnák (mint például a fideszes Witzmann Mihály, aki informatikus mérnökként kényszerül a Költségvetési bizottság, valamint a brókerbotrányhoz kötődő albizottság munkájában részt venni).


Az üres ülésterem. Fotó: parlament.hu

Ugyan Palkovics főként a műszaki mérnökök hiányát emlegeti, de a képviselők közt még abból sincs deficit: a 37-ből 24-en rendelkeznek – az államtitkár szóhasználatával élve – „hardcore mérnöki” végzettséggel. Mielőtt azonban elvesznénk a számok között, Palkovics László figyelmeztet: elsősorban nem mennyiségbeli a hiány, hanem minőségi. Nagy problémaként említi, hogy a műszaki diplomások az elméleti tudás gyakorlati alkalmazásában meglehetősen tapasztalatlanok. Ebben az államtitkárnak pedig meglehetősen igaza van, és sajnos a mérnökök mindaddig tapasztalatlanok is fognak maradni, amíg a diplomával a zsebükben rögvest elmennek – teszem azt – politikusnak.

A főiskolák fokozatos kivezetésével – német mintára – Palkovics elképzelései szerint párhuzamosan jelenne meg az úgynevezett alkalmazott tudományok egyeteme, mely hároméves, gyakorlati tudásra is irányuló alapképzés után eresztené szélnek és munkaerőpiacnak diplomásait. Lényegileg tehát csak az elnevezés változik, nagyjából ez volt a főiskolák feladata eddig is. Viszont nyilván sokkal jobban fog hangzani a CV-ben az „egyetemi diploma” – erről tudna mesélni egyébként az a 36 országgyűlési képviselő, akinek legmagasabb államilag elismert végzettsége jelenleg főiskola.

Ezen a ponton érdemes szemügyre vennünk az országgyűlési képviselők végzettségét. Egyetemi diplomája 144 képviselőnek van, ez a 199 fős országgyűlés 72%-a. Főiskolai végzettséggel 18% rendelkezik, vagyis a maradék 10%-nak egyáltalán nincs államilag elismert felsőfokú képesítése. Közülük kettőt jóindulattal elkönyvelhetünk felnőttképzést elvégző képviselőként, 7-en gimnáziumi érettségivel, 10-en pedig szakközépiskolai vagy szakmunkás végzettséggel ülnek a Parlamentben.

Palkovics László – mint fentebb is utaltunk rá – visszautasította azt az állítást, hogy az átalakítás a bölcsészszakok visszaszorítására irányulna (ő a humántudományokat, a társadalomtudományokat és az oktatás területét érti ide). Mint az Index-nek fogalmazott: „Nem tudom, ki mondta, hogy túl sok a bölcsész. Senki sem állítja, hogy számukat csökkenteni kell.”

Ha az államtitkárnál kissé szigorúbban vesszük a kategorizálást, akkor is megállapíthatjuk, hogy a Parlamentben 39 képviselőnek van bölcsészdiplomája (vagyis a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 22%-ának). Ez számottevő aránynak számít, ha hozzávesszük, hogy közgazdasági végzettségűek száma például kettővel kevesebb: 37. A pedagógusi képesítéssel (is) rendelkezők egyébként 48-an vannak, a legjobban reprezentált szakma pedig 52 diplomással a jogi – mely diploma a törvényalkotási munkát különben kifejezetten segíti.

Az már csak hab a tortán, ha a jogon kívül egy képviselő konyít valamit – mondjuk – a közgazdaságtanhoz is, és hogy szó ne érje a tisztelt ház elejét, nem mulasztjuk el felsorolni annak a négy képviselőnek a nevét, akik kisebb-nagyobb mértékben mindkét területhez kapcsolhatóak: Dr. Simicskó István (KDNP), Dr. Tóth Bertalan (MSZP), Dr. Vadai Ágnes (független) és Dr. Zombor Gábor (Fidesz).


A Parlament Rákóczi Ferenc szemszögéből. Például ő járt egyetemre. A kép forrása: parlament.hu

Ha azonban megnézzük, milyen feladatokat látnak el azok a képviselők, akiknek nincs felsőfokú végzettségük, rögvest kiderül, hogy a mezőgazdasági gépszerelők vagy éppen az elektronikai műszerészek Magyarországon is megtalálják a számításukat; s minthogy ők is pályaelhagyóknak minősülnek, egyszersmind az is kijelenthető, hogy – a híresztelésekkel ellentétben – hazánkban a mesteremberekből sincs hiány.

Kezdjük a jobbikos Sneider Tamással, aki már-már közjogi méltóság: szőlő- és gyümölcskertészként tölti be az Országgyűlés alelnöke tisztségét. Vagy ott van a KDNP-s Firtl Mátyás, aki például a Honvédelmi és rendészeti bizottság alelnökeként kamatoztatja a Kempelen Farkas Gépipari Technikumban felhalmozott ismereteit. A Népjóléti bizottság, illetve a Fogyatékkal élők ügyeinek albizottsági tagjaként fejti ki a szakmai viták során álláspontját az a fideszes Hirt Ferenc, aki egyébként ipari áramot használó épületekre szakosodott villanyszerelő. A szintén fideszes Pócs János pedig a Mezőgazdasági bizottság, illetve a Kertészeti albizottság tagja. Végzettségét tekintve víz- és gázszerelő, ami másrészről teljesen logikussá is teszi a betöltött pozícióit, hiszen azokat a kerti növényeket meg is kell locsolni valamivel – magától nem nő és virágzik ugyanis az ország.

A képviselők vonatkozó adatait többnyire az Országgyűlés weblapjáról vettük. (Kivéve a friss jobbikos képviselő, egyébként egészségügyi szakközépiskolát végzett Rig Lajosét, mert az ő életrajza még nem szerepel az oldalon.) A felsőfokú végzettségek kapcsán nem tért ki a kutatásunk arra a jelentékeny hányadra, akik már bőven aktív országgyűlési képviselőként szerezték meg legmagasabb iskolai végzettségüket, s akik addig ugyancsak középfokú végzettséggel képviselték választóikat. Jó, hogy nekik megadatott, hogy lediplomázzanak. A felsőoktatás ismételt ekézését úgy is lehet értelmezni, hogy miután sikerült a diplomával nem rendelkező képviselők számát 10%-ra csökkenteni, törvényalkotóinknak már nem érdeke, hogy továbbra is olyan széles körben legyen biztosított a felsőfokú végzettséget megszerezni, mint ahogy nekik arra még alkalmuk nyílt.