Minden csodának a fele igaz

A Titkos Társulat nem először lép fel az immár 28. évét taposó szegedi Thealter Fesztiválon. A helyi nagyérdemű láthatta már tőlük a Szörprájzpartit és A Pitbull cselekedetei című előadást is. Bizonyára számos fesztivál mondhatja még ezt el magáról (mármint, hogy a Titkos Társulat nem először lép fel náluk), de Szegeden, valljuk be, tényleg ritkán látni olyan előadást, mint a Kárpáti Péter által írt és rendezett, Zsigó Anna által pedig bravúrosan dramatizált Tótferi. Nem feltétlenül azért, mert a szegedi színházakat nem érdekli ez a furcsa, abszurd, a Thealter idei felhozatalából üdítően kilógó mese, sokkal inkább azért, mert nem igazán lehet elsőre belőni a műfaját, az előadás leírása sem az az izzadtságszagú marketingfogás.

Isten és az ő hű Szent Pétere (ebben a konstellációban Fekete Ádám és Szabó Zola) kifejezetten jól működő páros, már a kezdet is ígéretes, ahogyan a csodálatos When the Saints Go Marching In című számot fújták, míg a közönség kényelmesen elhelyezkedett a fesztivál egyik újdonsült helyszínén, a Szegedi Nemzeti Színház balett-termében. Ez a terem nézői szempontból félig elképesztően kiborító, félig elképesztően érdekes (erről bővebben korábbi kritikánkban szóltunk). A Tótferi esetében szerencsére minden tükröződő felületet (értsd: a fél termet) takarás fedett, ezzel is azt jelezték, hogy ez a tér itt most nem az a tér; tudjuk, hogy azt hittük, de mégsem.


Titkos Társulat: Tótferi. Fotó: thealterphoto2018

A Titkos Társulat darabjait nézni ennyi év távlatából nekem olyan, mint azzal a végtelenül eszes, de ravaszul és konokul csendbe burkolózó, cigiző alakkal beszélgetni, aki minden korban és minden élethelyzetben létezett és létezni fog, és az embernek szüksége van rá ahhoz, hogy realizáljon bizonyos helyzeteket. Kárpáti darabja nem akar sokkolni, nagy igazságokra szájbarágósan rámutatni,

ilyesmire nincs is idő,

hiszen Stefanovics Angéla karaktere például a másodpercnek törtrésze alatt vált az érdes humorú tündéri öregasszonyból tizenéves bakfissá. A csodák, melyeket az Isten és Szent Péter véghezvisz, maguktól értetődőek: ha az emberfia vagy lánya ilyen hatalmat kapna, nagy valószínűséggel hasonló módon próbálna segíteni a rászorulókon – már ha a rászorulóknak vannak ilyen igényeik, ugyanis ez nem mindig egyértelmű.

De ez még csak nem is tragédia, nem. Igazi hősdrámának indul, hiszen minden kezdeti bonyodalom, minden csetlő-botló szent és halandó Tótferi eljöveteléért kelt igazán életre. A bravúros helyzetkomikumok nemhogy megállják helyüket, de a színészek maximális erőbedobása miatt domináns a megfelelő arányérzék. A humor csak néha túlzó és sok, a drámai szál viszont finoman hangolt és nem didaktikus.


Titkos Társulat: Tótferi. Fotó: thealterphoto2018

Kárpáti remek érzékkel választotta ki színészeit, Szabó Zola – és maga Kárpáti, aki pár bravúros perce tűnik csak fel, de feltűnik – tökéletesen passzol a nála fiatalabb korosztályhoz, ritkán látni olyan darabot, amelyben ennyire

nem érezni a korkülönbséget színész és színész között.

A fiatalok (Kárpáti Liza, Kárpáti Pál, Fekete Ádám, Georgita Máté Dezső, Viktor Balázs) a legtöbbször remekül ráéreznek a régies népmesei, egyben mégis kortalan éra sajátos hangulatára, és elképesztően jól érzik magukat ezekben a nyakatekert figurákban. Az egyetlen gond, hogy ez a lelkesedés néha már önismétlővé válik. Például, amit az egyik jelenetben (a disznók antréja, Tótferi születése) tökéletes arányérzékkel tálalnak, az egy másikban (Tótferi születés előtti diskurzusa) könnyen billen át egy ugyan vicces, mégis talán kevésbé önfeledt és természetes színészi játékba.

Érdemes megjegyezni, hogy a Tótferi használta ki a fesztiválon a leginkább a balett-terem adottságait, Veronika Keresztesova díszlete eleve olyan, mint egy óriás bábelőadás egyszerű, mégis hiányérzet nélküli reprezentatív díszleteleme, mivel egyszerre funkcionál külső és belső térként, mindig az adott jelenettől függően.

Ha valamit a számos apró-cseprő élmény mellett hazavihetünk tehát Kárpáti rendezéséből, az egyértelműen a „vigyázz, mit kívánsz” üzenete, hiszen a Titkos Társulat előadása a bizonyíték, hogy a csodatevés sem egyszerű állás. Szent Péter is azt hitte – és láttuk, mi lett belőle. Bármennyire csábítóan hangzik, azért minden csodának csak a fele igaz.

Tóth Emese

Titkos Társulat: Tótferi

Színészek: Stefanovics Angéla, Fekete Ádám, Szabó Zola,
Kárpáti Pál, Viktor Balázs, Georgita Máté Dezső, Kárpáti Liza
Dramaturg: Zsigó Anna
Zene: Csizmás András
Látvány: Veronika Keresztesová
Konzultáns: Téri Gáspár
Asztalos: Szabó Sipos Ágoston
Produkciós vezető: Trifonov Dóra
Írta és rendezte: Kárpáti Péter


További képek az előadásról
Fotó: thealterphoto2018