Megfelelő időben megfelelő ingerek

Jánosi Ágnessel, a kiskunfélegyházi Dudás Kreatív és Játszóház vezetőjével beszélgettünk beszédfejlődésről, mozgásfejlődésről és a szülők lehetőségeiről. Ági amellett, hogy a házat vezeti férjével, logopédus-gyógypedagógus, néptáncpedagógus és két gyermek büszke anyukája is, így jól ismeri az óvodás kor előtti fejlődés szépségeit, nehézségeit.

– A Dudás Kreatív és Játszóház a nevében foglalja azt, hogy ez nem csupán játszóház, beltéri játszótér a gyermekeknek. A Facebook-oldalatokon rendszeresen hirdetitek foglalkozásaitokat is. Hány éves korú gyermekeket vártok ide a Játszóházba?

– Nulla és tízéves kor közötti gyerekeket várunk a foglalkozásainkra, melyek korosztályos csoportokban működnek.

– Tehát a picurkákkal, szinte csecsemőkkel is foglalkoztok, akik még nem járnak állami intézménybe.

– Igen, épp ez volt a célunk, hogy azoknak a gyerekeknek és szülőknek is bizosítsunk programokat, fejlesztő foglalkozásokat, akiknek máshol egyáltalán nincs vagy csak kevés lehetőségük van.

– Erről a korosztályról szeretnénk tőled kérdezni. Hogy alakul egy ember beszéd- és mozgásfejlődése? Melyek azok a sarkalatos pontok, amelyek megegyeznek az átlagosan fejlődő gyermekeknél?

– Az időbeli -tól/-ig határ igen nagy a beszéd- és a mozgásfejlődésben is. Az a lényeg, hogy a megfelelő sorrendben történjen meg, és minden fázis meglegyen. A pusztán időbeli eltérés kevesebb bajt okoz, mint a szerkezetbeli eltérés.

Kezdjük a mozgásfejlődéssel, mert az indul korábban. A mozgásfejlődés nem a szakterületem, így csak a nagyobb pontokat említem meg. Nagyjából 2 hónaposan már tudniuk kell a gyerkőcöknek tartaniuk a fejüket néhány másodpercig. Legkésőbb 5 hónapos korukban át kell fordulniuk, hasról hátra legalább, ekkor vizsgálják a kitámasztási reflexet is. Kb. 6-7 hónaposan tudnak már kúszni, ekkor fontos, hogy adogatják-e a tárgyakat egyik kézből a másikba. 7-9 hónaposan másznak, legkésőbb az első születésnapjuk körül pedig fel kell tudniuk állni, ekkor megkérdezik az egyéves státuszon, hogy a két ujjukkal tudnak-e csippenteni tárgyakat. 13 hónapos kor körül általában már kapaszkodva, oldalazva lépegetnek. A legvégső határ, hogy a stabil járás elinduljon, a 18 hónapos kor. Kétévesen már figyeljük, hogy tudnak-e páros lábon ugrani, de ez már egy bonyolultabb, inkább mozgásterapeutára vonatkozó kérdés.

A beszédnél is azt figyeljük, hogy minden szakasz meglegyen, nem pusztán azt, hogy mikor. A hangadás már egészen kicsi, csecsemőkorban (tehát 1-2 napos babáknál) előfordul. Lényeges, hogy valamiféle hangot ad-e a síráson kívül, illetve, hogy kifejező-e a sírása. Aztán 2-3 hónapos korban megjelenik a gőgicsélés. Ez egy érdekes időszak, ilyenkor az anyukák, apukák nehezen tudják megfogalmazni, milyen hangot is ad a csecsemő, merthogy ekkor ő még képes a világ összes nyelvének hangjait képezni. Ezután, 6-8 hónapos korban megjelenik a gagyogás, amikor felismerhető, hogy a saját nyelvük hangkészletét használja. Általában ugyanazokat a rövid szótagokat ismétli ciklikusan. A leggyakoribb a „babababa”, „mamamama”, „papapapa”, hiszen a szopizás mozgása ezeknek a hangoknak a képzésére hasonlít leginkább. Természetesen előfordulhatnak más hangok is. Vannak olyan szülők, akik 8 hónapos korra teszik az első szavakat, szókezdeményeket.

De egyéves kor körül már mindenképp elvárjuk bizonyos szókezdemények megjelenését. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy tökéletesen kimond egy szót a gyermek, hanem hogy egy bizonyos hangkapcsolatot, esetleg a szó elejét vagy végét következetesen ugyanarra a dologra használja.

Általában a főnevek jelennek meg elsőként. Illetve az a bizonyos „nem!”, azt nagyon stabilan és tartósan tudják használni (nevet). A beszédfejlődésben a kétéves kor vízválasztó. Eddigre kialakul az úgynevezett telegrafikus beszéd, amikor kétszavas tőmondatokat tesznek össze. Az nem baj, ha ez még nem felel meg a magyar nyelvtannak, ekkor még nem ragoznak. Ezután van egy nagy ugrás a fejlődésben, 2 és 3 éves kor között, mert 3 éves korukra várjuk el, hogy mondatokban ki tudják magukat fejezni a saját anyanyelvükön. Legkésőbb iskolakezdéskor, tehát 6 éves korukra kell elsajátítaniuk tisztán az anyanyelvük beszédhangjait.

Persze tudjuk, ez nem mindig így működik. 2 és 3 éves koruk között ez a fejlődés hatalmas, a kétszavas mondatoktól a folyamatos beszédig. És közben alakul a hangzókészlet. Hiszen az élettani pöszeség 3 éves korban még természetes (ha nem ejti az „r” hangot, vagy az „s” helyett még „sz”-t mond). Ettől még nem kell kétségbeesni. Sok gyermek úgy kezdi meg az első osztályt, hogy nem minden hangja tökéletes, de a logopédusok sokat tesznek azért, hogy nagycsoportban, de legkésőbb az első tanév végére ezek a hanghibák tisztuljanak, és a beszédfejlődés befejeződjön, hiszen az olvasás-írás tanulása szinte elképzelhetetlen egy tökéletesen kialakult beszéd nélkül.

– Van-e összefüggés a beszéd- és a mozgásfejlődés között, és ha igen, mennyire jelentős?

– Igen, mindenképpen. Ha már csak arra gondolunk, hogy a beszéd is mozgás. Kevesen tudják, hogy amikor finommotorikáról, finommozgásról beszélünk, az alatt nemcsak a rajzolásnak és az írásnak a kézmozgásait kell érteni, hanem a beszédet is: ez az egyik legösszetettebb és legnagyobb koordinációt igénylő mozgás. Másrészt mindkét fejlődés függ az idegrendszer szervezettségétől, érésétől. Ami nagyon érdekes, hogy ha eltérést tapasztalunk a mozgásnál, akkor nagyobb eséllyel lesz eltérés a beszédben is. De ez sem százszázalékosan biztos, ez egy összetett kérdés.

Nem szeretek általánosítani, mert minden egyes gyermek, minden egyes agy másképp működik, másképpen van kapcsolva.

De tény, hogy egy súlyos beszédproblémánál az alapvető mozgásokra nyúlunk vissza, és egy beszédterápia összekapcsolva egy mozgásterápiával sokkal hatékonyabb, mint önmagában.

– Hol húzódik a határ lassú és megkésett fejlődés közt?

– Szerintem nem ez a fontos kérdés, mert egy lassú fejlődés már-már megkésett. Mi úgy mondjuk, hogy van az egyszerű megkésés, ami időbeni eltérést jelent, de a gyermek ugyanazokon a fázisokon megy át, csak később, sokszor pedig különösebb beavatkozás nélkül behozza a lemaradást. És van az akadályozottság, amikor viszont már eltérő fejlődésről beszélünk: kimaradnak szakaszok, a szakaszváltások nem zökkenőmentesek, segítség nélkül nem sikerülnek. Ez megtörténhet mind a beszédben, mind a mozgásban. Ezt kell figyelni leginkább, hogy a fejlődés lényegében is eltér-e az átlagostól.

– Melyek azok az árulkodó jelek, amelyeket egy édesanya észrevehet?

– A mozgásfejlődéssel kapcsolatos várható nehézségekről van egy igazán korai visszajelzés, az a bizonyos Apgar-érték. Egyre gyakoribb a babák közt a hipotóniának nevezett gyenge izomtónus, mely az Apgar-teszt egyik szempontja. Már ekkor lehet feltételezni azt, hogy a mozgásfejlődésben segítségre lesz szükség, hiszen a mozgásfejlődés azzal indul, hogy meg tudja-e tartani a fejét, a vállát, a törzsét. Ezt a saját két gyermekemmel is megtapasztaltam. Az egyiket úgy engedték ki a kórházból, hogy rá volt írva a papírjára a hipotónia, a másiknál nem. (Sajnos sok orvos és védőnő erre még nem hívja fel a figyelmet. Pedig nagyon fontos lenne.) Szerencsére a másodiknál már tapasztalt voltam, tudtam, láttam, hogy ugyanaz a probléma, ezért időben elkezdtük a tornát, hogy behozhassa a lemaradást a gyenge izomtónus miatt.

Ezen felül azonban nehéz meghatározni ezeket a jeleket. Éppen azért, amit az előbb említettem, mert egy egyszerű megkésésnél lehet, hogy csak ki kell várni, hogy az idegrendszer reagáljon a körülötte lévő világ ingereire. De a legfrissebb nézetek szerint a 18 hónapos kor vízválasztó. A járás elindulását is erre a korra teszik (ez régen korábbi volt), és a beszédindulást is (amit pedig későbbre tettek régen). Hozzáteszem, ez utóbbit sem szabad írott szabályként értelmezni, mert a kisfiúknál előfordulhat, hogy később következik be, de 3 éves korukra ők is folyékonyan beszélnek. Ez egy természetes, idegélettani különbség, mivel a beszéd bal agyféltekés tevékenység, és ennek az agyféltekének az érése a fiúknál később történik meg. Az ő beszédfejlődésük később kezdődik, de rövidebb idő alatt zajlik le. 3 éves korban azonban beszélni kell. Tehát ebben az időszakban (2 és 3 éves kor között) nagyon figyelnünk kell.

Ha például csak a szavak elejét mondja, nem fejezi be őket, nem ragozza az igéket a gyermek, akkor szakemberhez kell fordulni.

Erre vannak a beszédindító csoportok. Itt sokszor nem kimondottan a beszéd indításával foglalkozunk, hanem a nyelvi készségek fejlesztésével. Egyre inkább nyelvi rendszerben gondolkodnak a szakemberek.

– Egészen konkrétan hova, milyen intézményhez fordulhat egy szülő, aki észrevette az eltérést?

– Ez attól függ, hogy a gyermek megkezdte-e már az intézményi nevelést. Ha nem, akkor a védőnők tudnak segíteni. De ekkor a szülő saját maga is kérheti a pedagógiai szakszolgálatoknál elsősorban, vagy a szakértői bizottságoknál a segítséget. Ezeket a gyermekeket is el tudjuk látni, akár szakértői vélemény nélkül. Beszédindításra fel lehet őket venni. Ha komolyabb a probléma, akkor beszélünk korai fejlesztésről, amely mindenképp a szakértői bizottsághoz kötött. Ez komplexebb fejlesztés, amely többnyire mozgással indul, majd utána kezdődik a beszéd- és kognitív fejlesztés.

Amennyiben már a gyermek intézményi nevelésben részesül, az adott intézményben tudnak segítséget nyújtani az ott dolgozó szakemberek, hogy hova fordulhat a szülő. A legtöbb óvodának, bölcsődének van kapcsolata logopédusokkal.

– Ti itt, ahogy a ház nevében is benne van (kreatív ház), nemcsak játszótér vagytok, hanem foglalkozásokat is tartotok. A baba-mama mondókatorna elnevezésű foglalkozásotokat a 0-3 éves korosztálynak hirdetitek. Ez a program hogyan segít a beszéd- és mozgásfejlődésben?

– Az alapvető elképzelésem az volt, hogy a beszédindító terápiát átformálom olyan módon, hogy a 2 és fél éves kor alattiak is részt tudjanak benne venni a szülőkkel együtt, akkor talán az egyszerű megkésést meg tudjuk előzni azzal, hogy olyan ingereket adunk az idegrendszerüknek, amelyek elősegítik a mozgás- és beszédfejlődést. Ezzel a baba-mama mondókatornával egy komolyabb idegrendszeri eltérést nem tudunk orvosolni, ahhoz további vizsgálatok és szakemberek szükségesek. De egy átlagos fejlődésmenetű gyermeknek tudunk segíteni abban, hogy ezek a szakaszok megjelenjenek az elvárt időben.

– Tulajdonképpen ez egy preventív foglalkozás.

– Igen, pontosan.

– Tehát akkor is érdemes a gyermek mozgását és beszédét fejleszteni, ha akkor épp nem szorul fejlesztésre, tehát nincs eltérés a fejlődésében, mert így megelőzhetőek a későbbi problémák?

– Igen. És a másik, ami fontos nálunk, az az, hogy látunk más gyerekeket, akik hasonló életkorúak, látjuk az életkori sajátosságokat, és könnyebben kiszúrhatjuk, ha ettől eltér a gyermekünk. Illetve ha rendszeresen járnak a gyerekek, akkor én is figyelemmel tudom kísérni a fejlődésüket, és egy kötetlen, szorongásmentes környezetben tudom azt mondani a szülőknek, hogy próbáljunk meg lépni vagy speciális feladatokat adni otthonra. Ez nagyon fontos.

Ennek nem akkor van értelme, ha egy héten egyszer eljön a szülő a gyermekkel, és végigcsináljuk a 30-40 perces foglalkozást, hanem ha hazaviszi, és amikor és amihez kedve van a gyermeknek, azt otthon, együtt is eljátsszák.

Sőt, a kedvencem: bankban vagy gyerekorvosnál várakozás közben is nagyon jól le lehet kötni a gyerekeket ezekkel a mondókákkal. Ezt tapasztalatból mondom: beválnak.

– Nem kiváltandó, hanem ízelítőképp elmondanád a legkedveltebb feladataitok egyikét?

– Olyan mondókát tudok mondani, amely mozgással van összekapcsolva. Az egyik nagy kedvenc nálunk, amit feltűnés nélkül is játszani lehet, az a „Házat kiseperjük”.

A házat kiseperjük (a feje tetejét kell simogatni),
A port letöröljük (a homlokát simogatjuk),
Az ablakot becsukjuk (a szemét simítjuk),
A kulcsot jól elcsavarintjuk (megtekerjük a kis orrát, ilyenkor jön a kacagás).

Ezt lehet variálni: lassan mondom, lassan mozgok vagy épp gyorsan.

Vagy a „Bizsiri, bizsiri kismadár, ide-ide ideszáll”. A kis tenyerükbe köröcskéket rajzolunk, a karjukon végigszaladunk az ujjunkkal, és megcsikizzük a nyakukat.

És mondok még valamit, amit mindenki ismer. Ez a „Pont, pont, vesszőcske”. Ezt rajzolni szoktuk. De a rajzolás helyett mutogassuk végig a gyereken!

Pont, pont (a két szeme),
Vesszőcske (az orra),
Készen van a fejecske (egészen körbesimítjuk a fejecskéjüket),
Rövid nyaka (megcsikizzük a nyakát),
Nagy a hasa (köröket rajzolunk a pocakra),
Készen van a törökbasa (végigsimítjuk a négy végtagot).

Van, hogy a szülők már unják, mert tízszer kéri a gyerek. De nagyon fontos, hogy addig és annyiszor játsszuk, ahányszor kérik.

A gyerekek testfogalma valahogy mostanában lassabban alakul.

Valószínűleg azért, mert kevesebbet mozognak, kevesebb időt töltünk el a rituális jellegű fürdéssel, öltözéssel, mert rohanunk reggel is, este is. Ezek a mondókát ebben sokat segítenek, hiszen végigsimítjuk a testrészeiket, így a testséma tanulása indirekt és érdekes formában történik. És ne felejtsük el, hogy ez nagyon fontos ahhoz, hogy a beszédet és a mozgását koordinálni tudja.

Nem beszélve a későbbi tanulási készségekről, képességekről, melyeknek szintén az alapja a téri orientáció, amely a testtudaton nyugszik. Bár nem mindig, de gyakran egy eltérő beszédfejlődés magával hozza az írás- és olvasástanulás nehézségeit. Ezért is fontos minél hamarabb elkezdeni az idegrendszer tréningezését, hogy az iskolai kudarcokat próbáljuk meg már előre csökkenteni. Fel kell készülnie a szülőknek arra, hogy ha a gyermekük nem is lesz diszlexiás vagy diszgráfiás, de valószínűleg nehezebb lesz számára az olvasás- és írástanulás. Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy érdemes olyan iskolát, tanító nénit és módszert választani, amely az elnyújtott írás- és olvasástanulást részesíti előnyben. Tehát nem karácsonyra tanulják meg az összes betűt, hanem a nagybetűk akár átcsúsznak másodikra. Erre lenne is lehetőség, mert két év áll rendelkezésre az írás és olvasás elsajátítására. Feltehetőleg kevesebb tanulási nehézséggel küzdő gyermek lenne, ha lenne ideje az idegrendszerüknek ezt feldolgozni.

Az elsődleges, szenzomotoros fejlődési időszak (a mozgás által szerzett ingerek feldolgozása) meghatározza a világhoz való hozzáállásunkat. Tehát rendkívül fontos egészen pici korban, hogy megfelelő időben megfelelő ingerek érjék a gyermekeket.