„Megállj! Jézus Szíve van velem”

A két világháború közötti katolikus vallási gyermekirodalom a társadalom (át)formálásának céljával lépett fel. A modernitásra adott válaszait a gyermeknevelés révén próbálta átvinni a kor társadalmi valóságába, mindezzel pedig az általa ideálisnak tekintett társadalom megteremtésére törekedett. Az alábbiakban a 20. századi katolikus gyermekirodalom egyik kiemelkedő alakjának, Blaskó Máriának könyvein keresztül mutatom be, hogy a katolikus egyház a 19. század második felétől miként reagált az őt körülvevő társadalmi változásokra, illetve a vele szemben támasztott elvárásokra és az ellene felhozott vádakra, s miként jelent meg ez az írónő 20. század elején közreadott munkáiban.

Magyarországon a 19. század közepétől a nemzetállamok kialakulásával, a felvilágosodás és a vallási közöny hatására az egyház elvesztette korábbi befolyását, erejét. Megváltozott az állam és az egyén viszonya is. Míg korábban helyi közösségek tagjaként kezelte a hatalom az egyént, addig a modern individuumot szerződéses viszonyok által próbálta céljainak megfelelően vezérelni és alakítani. Ennek hatására az egyéni öntudat jelentősége megnőtt. Emellett kialakult a sajtó véleményformáló szerepe is. Párhuzamos jelenségként az írni-olvasni tudás növekedésével rendkívül kedvelté váltak az olcsó kiadású leányregények is, amelyeket az izgalmas, ugyanakkor közérthető cselekményük mellett az áruk tett nagyon vonzóvá.

Az egyháznak reagálnia kellett az egyház értékrendjétől eltérő tendenciákra,

modern változásokra. Ennek felismerésében és megvalósításában fontos szerepük volt a karitatív, a változások iránt érzékeny egyházi vezetőknek és az általuk vezetett vallásos közösségeknek. A modern társadalom tagolódását a 20. század közepét megelőzően a különböző vallási és világi egyleti szerveződések képezték le.


„Jézus Szíve-jelvények” az 1930-as és 1940-es évekből

Az egyesületek közül írásomban a Jézus Szíve Szövetséget érdemes kiemelni. A Jézus Szíve tisztelet fellendülésében nagy része volt Franciaországban Alacoque Szent Margit vizitációs nővérnek, aki 1673 és 1675 között kapott magán-kinyilatkoztatásokat Jézus Szent Szívéről. A Megváltó ebben hangsúlyozta az emberek iránti végtelen szeretetét, ugyanakkor az emberek iránta való hálátlanságát, őt érintő visszautasítását is. Kérte Margitot, hogy engeszteljen és eszközölje ki, hogy külön ünnepnapot szenteljenek neki. A tiszteletet a jezsuiták (elsőként Claude de la Colombiére – Szent Kolos) karolták fel, XIII. Leó pápa a Jézus Szíve ünnepét 1899-ben emelte a fő ünnepek sorába. Az 1865-től működő Jézus Szíve Szövetség Jézus Szívének tiszteletét helyezte a középpontba, Krisztus emberek iránti szeretetét, illetve kereszthalálával a bűnöktől való megváltást hangsúlyozva. A 19. századtól az egyesületek már differenciálódtak, ez jellemezte a Jézus Szíve Szövetséget is: volt Férfi-liga, nők Jézus Szíve Szövetsége, illetve Szívgárda, amely a gyermekek vallásos nevelését tűzte ki célul.


Szívgárdisták

Ezeknek a társadalmi változásoknak az eredményei a modernkori vallásos témájú regények is,

melyek azonban nem voltak előzmény nélküliek, hiszen korábban is íródtak hasonló célzatú, a szentek életét bemutató művek.

A 20. századi vallási írók közül fontos kiemelni Blaskó Máriát, aki Bíró Ferenc jezsuita atya munkatársa, lelki gyermeke volt. A lugosi származású tanárnő, írónő 1891-ben született. Temesváron, majd Budapesten tanított. Bíró Ferenccel pedig az ifjúsági könyvek szerzőjeként ismerkedett meg. A budapesti jezsuita központban Szív-heteket tartott: papoknak és tanítóknak szóló lelkigyakorlatokat, előadásokat és tanfolyamokat rendezett. 1925-ben megalapította a Jézus Szíve Szolgálónői Társulatot, amelynek a lelki segítségnyújtás volt a célja, majd  A Szív újság belső munkatársa lett, annak gyermekrovatát szerkesztette. Leginkább a regényei ismertek, de írt imakönyvet, énekeskönyvet, illetve rövidebb cikkeket is. Munkáinak fő célja a gyermekek szórakoztató formában történő nevelése, többnyire egy-egy történelmi személy példaképként való felmutatásával.


Bíró Ferencet ábrázoló képeslap szegedi hagyatékból
 

Bíró Ferenc 1869. október 10-én született Munkácson. 1910-ig Kalocsán a Stefánium fiú-nevelőintézetben tanított, ezután Pozsonyba, majd Budapestre került, ahol 1911 és 1924 között tartózkodott. A fővárosban a Mária Kongregáció vezetője volt, megalapította a Jézus Szíve Népleányainak Társaságát, illetve itt indította el 1915 szeptemberében A Szív újságot, amely 1916-ban német és szlovák nyelven is megjelent. Az újság egy hasábját a „Jézus Szíve postagalambjai” (vagyis az önkéntes rikkancsok) megjutalmazására a gyermekrovatnak engedte át. Ebből alakult ki 1920-ban Szegeden a Szívgárda mozgalom.

Blaskó Mária Bíró Ferenc és a Jézus Szíve Szövetség elveit felhasználva alkotta meg a gyermekeknek szánt regényeit,

amelyek főként egy-egy szent vagy szent életű uralkodó, esetleg „hétköznapi” ember életét példaképként használva mutatták be a keresztény életmód legfontosabb jellemzőit.

Azért, hogy a főszereplőket közelebb hozza az olvasóihoz, gyakran egy másik főszereplőt is megalkotott, aki nagyon hasonló volt a „célközönséghez”. A két személy élete között párhuzamot vonva, azokat egymással összevetve, több esetben összefonva állított követendő példát olvasói elé. Ezekből kiderül, hogy nem csupán rendszeres imádságot, hanem „gyakorlati” vallásosságot is elvár tőlük, az életkorukhoz igazítva: legyenek engedelmesek a szüleiknek, segítsenek az otthoni teendőkben, legyenek becsületesek, lelkiismeretesek, felelősségteljesek, álljanak ki a hitük mellett, legyenek hűségesek Istenhez, a hazához és a királyhoz. (Utóbbi elvárásával egy katolikus legitimista álláspontot képviselt.) Blaskó Mária emellett törekedett arra, hogy különböző életszakaszban lévő fiataloknak adjon tanácsot az egészen kicsiktől a serdülő lányokon át a házasságra készülő fiatal felnőttekig. Ennek hátterében a vallás, illetve a vallásos közösségek differenciálódása állt, amely már a 19. században megkezdődött. Nagyon fontosnak tartotta a családok szerepét, hiszen a gyermekek elsődleges közege a család. Bíró Ferenc és Blaskó Mária tevékenysége része volt az egyház azon törekvésének, amely az első világháború okozta gyökeres társadalmi változásokra, problémákra és a vallástól való elfordulásra keresett megoldást. Ebben fontos szerepet szánt a gyermekeknek és rajtuk keresztül a családoknak.


Karácsonyi levélpapír a „Jézuska királynak”

Bíró Ferencet követve ő is lényegesnek tekintette a vallás, főként a Jézus Szíve tisztelet gyakorlati megélését, tanácsai is ezt tükrözik. Az ő szavaival:

Ezek a kis életképek a maguk egyszerü hangján azt szeretnék bemutatni, hogy a Jézus Szive tisztelet nemcsak áhitat, hanem gyakorlati élet is.

Könyveivel a divatos, világi, többnyire szerelmi témájú regényekkel szemben akart alternatívaként, hasznos olvasmányokkal szolgálni a fiatalok (főként lányok) számára. Ezek a regények jól tükrözték a 19-20. század (egyházi) női ideálját. Blaskó Mária gyakran egy-egy szent segítségével ábrázolta üzenetét. Erről szól például a Csillagok leánya, amely Árpád-házi Szent Erzsébet életét mutatja be. A regény központi témája, hogy a krisztusi tanítás követése és a világi gondolkodás gyakran összeütközésbe került egymással, ennek ellenére érdemes az előbbi utat választani. Blaskó Mária arra is törekedett, hogy regényeivel ne csak példamutató feleségeket, anyákat, hanem hazafias érzelmű honleányokat is neveljen. Erről szól a Hazám című könyve, illetve a Kiskirály című regénye, amelyben Habsburg Ottó (legitimista megnevezésben II. Ottó) iránti hűségre, szeretetre szólította fel kis olvasóit.


Illusztrációk Blaskó Mária A kis király című ifjúsági regényéből

Blaskó Mária regényei azt példázzák, hogy a katolikus vallási gyermekirodalom miként próbálta a társadalmat (át)formálni

a gyermekek nevelése által. Természetesen nem csak a lugosi írónő alkotott ilyen műveket, de a jezsuita gyermek-pasztoráció szempontjából ő a legjelentősebb. Maga a szándék, hogy vallásos értékrendet követő ifjúsági irodalmat teremtsenek, sem csupán a katolikus felekezetet jellemezte. A gyermekek nevelését más (vallási) közösségek is fontosnak tartották, vagyis ez egyfajta korjelenség volt, és ehhez hasonló törekvések ma is megfigyelhetőek a társadalmunkban. A Jézus Szíve Szövetség 1950-ig működött, ezalatt tagjainak száma (főleg a két világháború között) több százezer volt Magyarországon. Ennek oka, hogy az elhatározáson túl nem volt más feltétele a belépésnek, a magas létszámhoz azonban jelentősen hozzájárultak a közösség vezetői, a kiadványok, illetve a modern információs eszközök (újság, rádió) felhasználása is.

A mozgalom a katolikus megújulás keretében a vallásgyakorlás premodern formáinak modern keretek közé történő átemeléseként is értelmezhető. A képviselői a közösségi minták és normák jelentőségét hangsúlyozták és betartatásukat szorgalmazták. A jelenség így az egyén, a közösség és a társadalmi intézmények kapcsolatára mutat rá. A téma vizsgálata tehát a társadalomtörténet szempontjából is fontos ismereteket szolgáltat.

 

Glässerné Nagyillés Anikó

(néprajzkutató)

 

Irodalom

DÉKÁNY Endre

1993    Blaskó Mária Emília Terézia. In: Dr. Viczián János (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon I. kötet. Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest. 870-871.

FRAUHAMMER Krisztina

2014    Imakönyvek a katolikus lány- és nőnevelés szolgálatában a 19. és 20. század fordulóján. In: Barna Gábor Kiss Endre Gyöngyösi Orsolya (szerk.): A család egykor és ma. OR-ZSE, Szeged; Budapest. 137-145.

KAPITÁNY Ágnes – KAPITÁNY Gábor

2007    Túlélési stratégiák. Társadalmi adaptációs módok. Kossuth Kiadó, Budapeest.

KLESTENTIZ Tibor

2013    A katolikus sajtómozgalom Magyarországon 1896-1932. CompLex. Wolters Kluwer márka. Budapest.