„Még nem vagyok negyvenéves, de ezt majd az idő megoldja”

A BuzzFeed néhány napja hozott nyilvánosságra egy csaknem félórás, 1979-ben rögzített videóinterjút Hillary Clintonnal, melyből most magyar nyelven közlünk részleteket.

A 2016-os amerikai elnökválasztásokon induló Hillary Clinton akkor még nem vette fel férje nevét, akit 1978-ban választottak meg Arkansas kormányzójának. Bill Clinton és felesége e pillanatban mindketten harminckét évesek voltak, s még csak három éve házasok, miután az ügyvédként és jogászprofesszorként már sikeres karriert befutott Hillary többször is visszautasította a házassági ajánlatot.


1975. október 11-én, esküvőjük napján

1979-ben, amikor egy hónapja volt Arkansas First Ladyje, interjút adott az arkansasi közügyekkel foglalkozó In Focus programnak – valószínűleg ez a legkorábbi és leghosszabb videófelvétel a fiatal Hillary Clintonról. A rendkívül személyes beszélgetésből kiderül, hogy Hillary Clinton már akkor is hasonló problémákkal küzdött, mint később s mint manapság: a saját és férje karrierjének szétválasztása, vagy a magánszféra és az identitás megőrzése a közfigyelem kereszttüzében.

„Nos, úgy gondolom, hogy aki közszereplővé válik, annak először is el kell fogadnia azt, hogy magánszférája bizonyos mértékben sérül, hiszen kötelessége elérhetőnek lenni az emberek számára – és el kell érnie, hogy az emberek úgy érezzék, könnyen megközelíthető. Tehát az ember tudja, hogy kompromisszumot kell kötnie, amikor bekerül a közéletbe, de én

mindent megteszek azért, elsősorban Bill érdekében, hogy óvjam a magánszféráját, hogy neki aztán legyen elég ideje enni, aludni, gondolkodni,

mert úgy vélem, hogy az emberek azért választották meg, hogy döntéseket hozzon, és ha mindig csak közszereplőként van jelen, akkor erre nem marad ideje. Ez tehát egy probléma, de egy olyan probléma, amellyel készek vagyunk együtt élni, és amelyet meg tudunk oldani.”


Részlet a felvételből

Arra a riporteri kérdésre pedig, hogy ha nem dolgozna jogászként, több időt tudna-e a férjével tölteni, a következőt felelte:

„Nem, nem tudnék, hacsak nem venném fel a testőre szerepét, és követném mindig mindenhová, de attól tartok, hogy az egyáltalán nem oldaná meg a problémát.”

Válaszában kitért arra is, hogy kormányzófeleségként kik és miért rivalizálnak vele:

„Úgy vélem, hogy a politikusfeleségek óriási nyomásnak vannak kitéve, hiszen ha az emberben nincs egy kellően erős identitásérzet, akkor könnyedén félrelökhetik azok az emberek, akik a férje körül legyeskednek. A tanácsadói és azok, akik szívességet kérnek tőle, akik akarnak tőle valamit, adni vagy kapni vagy csinálni, és gyakran előfordul, hogy ezek az emberek nincsenek elragadtatva, ha a politikus felesége vagy családtagjai ott vannak mellette, mert akkor harcolniuk kell azért, hogy időt szakítson rájuk.”

Megismerkedésük körülményeiről és házasságuk hajnaláról pedig némiképp meglepően nyilatkozott:

Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert akkor mentem hozzá Billhez, amikor politikusként elbukott.

Nem jutott be a Kongresszusba, és én már ismertem egy ideje a jogi egyetemről, mielőtt megtudtam, hogy érdekli a politika.”


Hillary és Bill Clinton a Yale-en töltött egyetemi évek alatt

Hillary elmondta, hogy véleménye szerint kiváló a házasságuk, annak ellenére, hogy a nyilvánosság előtt zajló élet nagyon sok megpróbáltatással jár – a politikuslét okozta párkapcsolati nehézségeken ugyanis túlsegíti, hogy mélyen hisz a férjében.

„Tényleg hiszek abban, amit csinál. Szerintem egy nagyszerű ember amellett, hogy jó politikus is, tehát ez egy olyan áldozat, amit kész vagyok meghozni. Ő mindenben támogat engem és azt, amit csinálok, én pedig megpróbálok minden tőlem telhetőt megtenni érte – úgy gondolom, hogy minden házasságban vannak megpróbáltatások, így egy politikusházasságában is, de azt hiszem, nincs olyan házasság, amelynek ne lennének meg a maga buktatói, és a párnak magának kell megtalálnia a megoldást, bármi is legyen a probléma. Mi megoldottuk a miénket, és boldogok vagyunk, és csak remélni tudom, hogy mások is olyan jól kezelik majd a saját problémáikat, mint ahogy úgy érzem, hogy nekünk sikerült.”

Arra a kérdésre pedig, hogy támadtak-e valaha kétségei, mindössze ennyivel válaszolt:

Nem, nem, soha.


Részlet a felvételből

Hillary jogosnak érezte, ha az emberek arról kérdezték, miért nem vette fel a férje nevét. Az ezt firtató kérdésre válaszolva kifejtette, hogy jogászként még Hillary Rodham néven tett szert ismertségre, és nem akarta összekeverni a saját szakmai tevékenységét a férje politikai tevékenységével. Majd hozzátette:

 „Sohasem akartam, hogy az emberek azt higgyék, visszaélek Bill pozíciójával, vagy az ő sikerein keresztül próbálok érvényesülni, de az embereket nem nagyon lehet erről meggyőzni. Ám nagyon fontosnak tartottam, hogy amennyire csak lehet, megpróbáljam szétválasztani a jogi karrieremet és a házastársi kötelességeimet. Ennek része volt a nevem megtartása, és az a szakmai hírnév, amire szert tettem.”

Hillary nem aggódott amiatt, hogy nem volt tipikus kormányzófeleség, mert szerinte mindenkit a saját érdemei alapján kell megítélni. Majd kitért a közeljövőt illető terveire is:

Még nem vagyok negyvenéves, de ezt majd az idő megoldja, egyszer annyi leszek.

Még nincsenek gyermekeink. Szeretnénk gyermeket vállalni, így remélem, hogy pár éven belül ez is megoldódik.”


Egy évvel később egyetlen lányuk, Chelsea születése után

Az Arkansashoz fűződő viszonyáról szólva elmondta, hogy bár nem tősgyökeres, de beleszeretett az államba, s abba a nyugodtabb életvitelbe, ami megkönnyebbülést jelentett számára a 18-20 órás munkanapok után, melyeket Washingtonban töltött az 1970-es évek elején.

„Örültem annak, hogy egy olyan közösség részévé válhatok, ahol az emberek teljesebb életet kívánnak élni. Nem csak munkamániások, hanem részt vesznek a családi és közösségi programokban, rendkívül fontos számukra a család és a barátok, és nagyon boldog voltam, hogy itt lehetek.”


Hillary a Nixon-kormány idejében az igazságügyi bizottság elnökeként dolgozott, ez a kép akkoriban készült

„Előfordul, hogy mások, akik nem Arkansasban élnek, azt mondják, hogy mennyire haladásellenesek vagyunk” – jegyezte meg ezen a ponton a műsorvezető.

„Nos, ez attól függ, hogy ők mit értenek és mi mit értünk »haladás« alatt” – felelte Hillary.

Ha az haladásnak nevezhető, hogy valaki a hitelkötelezettségeit nem teljesíti, és a város emiatt csődbe megy, vagy az, hogy olyan magas a bűnözési ráta, hogy az emberek nem mernek kilépni a házból, vagy az, hogy olyan városban élünk, ahol lélegezni sem lehet – nos, akkor remélem, hogy mi haladásellenesek vagyunk,

és remélem, hogy soha nem jutunk el odáig, hogy ezt értsük haladás alatt.

A mi definíciónk szerint – és Bill a kampány alatt végig, és kormányzóként töltött első hetei alatt is erről beszélt – a haladás a kiegyensúlyozott fejlődést jelenti, mely a gazdaság minden szektorára, az állam minden régiójára és minden polgárára kiterjed, tehát nem csak az állam egy bizonyos részére koncentrálódik. Illetve azt, hogy olyan ipari vállalkozások jönnek ide, melyek működése összeegyeztethető a környezettel, vagyis 10-15 éven belül nem úgy kell visszatekintenünk, hogy megbántuk a haladást, mert már lélegezni, vadászni sem tudunk, és nincs egy nyugodt hely, ahol sétálhatnánk” – emlékeztetett Hillary.

„Tudja, mi így gondolkodunk a haladásról: egy olyan életminőség fenntartását értjük alatta, mely lehetővé teszi az emberek számára, hogy harmóniában élhessenek önmagukkal, szomszédaikkal és a természettel, de ugyanakkor jól élnek, és jövedelmező munkájuk van, melynek segítségével fel tudják nevelni a gyermekeiket. Ezt értjük »haladás« alatt. Nem tudom, mások mit értenek »haladás« alatt, amikor azt mondják, hogy haladásellenesek vagyunk.”

Az interjúrészleteket Fekete Eszter fordította

A teljes videó angolul: