Hová tűnt Jávor Pál?

A csütörtök esti, lassan duzzadó tömeg nem a bejáratnál kígyózott, hanem már a JATE Klub elkerített dohányzórészlegén fújta a füstöt – a bejutás és a helyezkedés így várakozásinkhoz képest lényegesen egyszerűbb manővernek bizonyult. Korai örömünkhöz azonban korai meglepetés is társult, hiszen a Kiscsillag a kényelmesen pöfékelő közönség kicentizett slukkjaival nem sokat törődve, még jócskán az ilyenkor megszokott késidő letelte előtt kisomfordált a színpadra, és se szó, se szia, elkezdődött a koncert.

Nemcsak elkezdődött, de szépen ívelt felfelé – nem hiába a huszonpár év koncertrutin. Az első húsz percben felcsendültek a lassabb tempójú, ölelkezős számok, és amíg a Kiscsillag Szegeden is megpróbált boldogságra rátalálni, nyugodtan lehetett hangolódni, pultkörnyéken andalogni, illetve a kellemesen teltházassá váló teremben felkutatni azokat a szigeteket, ahol várhatóan a legkevesebb sörhullám landol majd a gyanútlan koncertezőn. Az efféle készülődésre pedig szükség is volt, hiszen kisvártatva gyorsult a tempó, és kezdetét vette az őrület, a szünet nélküli ugrálás, a tánc és tombolás.


Forrás: www.jateklub.hu

Vagyis majdhogynem szünet nélküli, hiszen nagyjából félidő tájt, a következő számot felvezetendő beékelődött a műsorba egy jól megszokott Lovasi-féle monológ. Egy darabig néztük csak, hogy csöpög az idő, de a prózai részből végül egy szakasznyi memoritert sem tudnánk idézni, azt ugyanis a felvezetésből ítélve épp elég hosszúnak saccoltuk ahhoz, hogy a nagy csöpögésből kifolyólag átverekedjük magunk a tömegen a mosdóig és vissza.

Hamarosan, mintha mi sem történt volna, a közönség ismét lendületet vett, ollézott, pörgött és kígyót-békát ordibált. Aztán elérkezett a csúcspont, az utolsó szám, a Légyszíves, amit egy kevésbé dallamos, de annál ütemesebb kérlelés követett. Nem kellett sokáig visszatapsolni, gyorsan kiderült, hogy a Kiscsillagnak nincsen szíve a végletekig magára hagyni a közönséget. A kedélyeket csillapítandó – na és a fokozhatóság kedvéért – egy lassabb darabbal, a Sirállyal indult a legalább négy szám erejéig kitartó búcsú.


Forrás: www.jateklub.hu

A közel kétórás koncert végén a közönség soraiból csupán egyetlen panaszos, Palik Lászlót is megidéző felvetésre lettünk figyelmesek:

– Na de hová tűnt Jávor Pál?!

És bár könnyű lenne a kedvenc számát hiányoló koncertpajtás kérdését csupán a Kiscsillag-dal viszonylatában értelmezni, mégsem bírtunk magunkkal, és feltettük magunknak mi is ugyanazt, de már Jávor Pál ápolt, precíz kis bajszára gondolva. A Kiscsillag háza táján ugyanis új divathóbort hódít: nemcsak Lovasi András, de Mihalik Ábel is eléggé loncsos szakállat növesztett, nevezzük ezt talán hipszterrabbi módinak – különösen, ha kalap is járul a szőr mellé.


Mihalik Ábel és Lovasi András tükrös portréja.
Forrás: a Kiscsillag Facebook-oldala

A Jávor Pál című szerzemény hiányának azonban korántsem az ellazázott koncert volt az oka, vagyis a nagyszínpadot megjárt együttesekre jellemző, tízperces visszataps utáni kétperces ráadás és társai; a Kiscsillag koncertjein ugyanis szerencsére még mindig érződik, hogy az együttes hobbizenekarként, úgyszólván szerelemgyerekként indult. Mert az azért egyáltalán nem mindegy, hogy van-e – na és hogy mi a szándék.


(Koncertrátum címmel sorozatot indítunk – ez az első darabja.)