Hogyan készült Várnay Zsuzsi egyik Örkény-kollázsa?

Memoart című sorozatunkban alkotóművészeket kérünk meg arra, meséljék el, hogyan jött létre egy-egy munkájuk. Visszaemlékezéseiket az adott művel együtt közöljük. Ez alkalommal Várnay Zsuzsi számol be egyik Örkény-illusztrációjának keletkezési körülményeiről  és mivel ez a kollázs az alkotó illusztrációsorozatába illeszkedve A halhatatlanok című novellát kíséri, úgy gondoltuk, nem Örkény István halálának évfordulóján (június 24.), hanem épphogy annak másnapján mutatjuk meg.


Várnay Zsuzsi: Útlevél a túlvilágra
(illusztráció Örkény István Halhatatlanok
című novellájához)

Örkény egyperces novelláihoz készítettem illusztrációkat, amikor az egyik tanárom különös feladattal állt elő: készítsünk bármilyen munkát Útlevél a túlvilágra címmel. Ezt elsőre nem igazán értettem, de hamar érezni kezdtem, hogy fontos mondanivalóm lehet vele.

Először az érzés bukkant fel, majd ez formálódott gondolattá, egyre élesebben. Úgy gondoltam, hogy az „útlevél” a túlvilágra

valami az életünkből, amit fel tudunk mutatni, ami a halál kapujában azonosít bennünket, hogy kik vagyunk, hogyan éltünk.

Tehát ez jó esetben (mindig igyekszem a pozitív oldalát nézni az életnek, így maradtam a jó esetnél) valamilyen érték, szépség, amivel a világot gazdagítottuk.

Formába önteni már evidensnek tűnt, hiszen örkényi illusztráció volt ez is, tudat alatt reflektált a szövegekre, így az elkezdett formanyelvet kapta: kollázs készült hirdetések és prospektusok szövegeiből, csomagolópapírral és tussal kombinálva. Ingyenes programfüzetekből és régi tankönyvekből kiollózott szövegeket ragasztottam össze, így a különböző betűformák szépsége is megmutatkozik, másrészt a szavak kontextusukból kiszakítva átalakulnak, elvesztik komolyságukat, vagy épp megnő a súlyuk.

A minden nap hallott-látott klisék, szavak, jelek feltárják abszurd-szánalmas-nevetséges valóságunkat.

Ezt az abszurditást kerestem, így választottam ki a kivágandó szövegdarabokat. Ezen a képen ugyan majdnem mind olvashatatlan, de remélem, hogy mégis rajtahagyták valamiképpen a lenyomatukat. A kész kollázst szkenneltem, és még a színeit manipuláltam.

Az eredmény A halhatatlanok című novellát kísérte diplomamunkámban. Ez a novella egyszerre keserű és reményteli hitvallás arról, hogy milyen szerepe van egy művésznek. Az Örkény-novellák mindig is nagyon fontosak voltak számomra, az ő abszurd világa az, ahol én is élek. 

Szerintem ez az illusztráció ott is találkozik a novellákkal, hogy a képen lévő virágokat nem láthatja az, aki a földön jár – hiszen Örkény esetében is a szereplők gyakran észrevétlenül mennek el az igazi hősök mellett.

Várnay Zsuzsi