Hogyan készült Jánosi Eszter Szelfi tükörben című fotója?

Memoart címmel sorozatot indítottunk, melyben alkotóművészeket kérünk meg arra, meséljék el, hogyan jött létre egy-egy munkájuk. Visszaemlékezéseiket az adott művel együtt közöljük. Ezúttal a Magyar Fotográfia Napja alkalmából kértük fel lapunk egyik fotósát, Jánosi Esztert, hogy gondolja újra egy magyar alkotó munkáját.


Jánosi Eszter: Szelfi tükörben (2015)

Ennek a képnek az a különlegessége, hogy előre meghatározott témában és célra született. Vannak más szürrealista képeim is, de azok teljesen egyediek, vagy egy formából, vagy egy jelentésből szövődnek képpé hetek gondolkodása után.

Most a cél egyértelmű volt: egy rég(ebb)i magyar fotót kellett újragondolni.

Több alkotó több képét megnéztem, alaposan, vizsgáltam, mit hozhatnék ki belőlük. Tudtam, hogy nem egyszerűen újra akarok fotózni, szeretnék beletenni valamit a mából.


Baranyay András: Önarckép tükörben (1975)

Baranyay András Önarckép tükörben című sorozatának választott képe olyan üzenetet hordoz, amely még ma is rendkívül aktuális. Sőt.

Az önarckép mára szelfi. Olyan jelenséggé vált, amelyről már szó esik a pedagógiai, pszichológiai konferenciákon. „Tegye fel a kezét, akiről nincs fent szelfi a Facebookon!”

Mindenki individuum: önálló, független, erőteljes személyiség, azonos ruhákban, azonos kedvencekkel, hobbikkal, Facebook-profilképpel. A kérdés, mi rejtőzik mögötte.

Baranyay András fotós és grafikus. Ez a kettős erőteljesen megjelenik a képein, így tudtam, ez technikai kihívás is lesz. Nem hosszú záridővel dolgoztam, több képet használtam fel. Hozzá textúrákat, ecseteket, sőt, bár igen messze állok a grafikától, én magam is „belenyúltam kézzel”, satíroztam árnyékot digitalizáló táblán.

Jó érzés visszagondolni a munkafolyamatra. Soha nem dolgoztam még „vezető szállal”. Olyan volt, mintha gyurmáznék, fokozatosan vette fel az alkotásom a modell alakját, mégis megmaradt önmagának. 

Jánosi Eszter