Hogyan készült Hegedűs János Galambfej című fotója?

Memoart címmel sorozatot indítunk, melyben alkotóművészeket kérünk meg arra, meséljék el, hogyan jött létre egy-egy munkájuk. Visszaemlékezéseiket az adott művel együtt közöljük. Első alkalommal Hegedűs János engedett betekintést behunyt szemű galambot ábrázoló fotójának keletkezési körülményeibe.


Hegedűs János: Galambfej (2014)

Ennek a fotónak az az „érdekessége”, hogy a galamb úr nem alszik. A képen látható madár nemes elfoglaltságainak egyike hónapokon keresztül az volt, hogy összeszarja az erkélyünket.

Miután sűrűn visszajárt kakilni, rendszeresen találkoztam a vele, mert nincs jobb, mint kiülni az erkélyre, kávézni, cigarettázni, büntetőtelepek működéséről elmélázni nyári délutánokon. A madár úr megszokta a jelenlétemet, én meg elviseltem pimaszságát, ami a kakiügyeket illeti, úgysem én takarítom. Így alakult, hogy egy szép napon megérkezett, és letáborozott. Nem mozdult. Ült és bambult. Én is ültem, fújtam a füstöt és bambultam, ebben hasonlítottunk egymáshoz. De csak ebben. Aztán felálltam, bementem a lakásba, előkapartam a gépet, visszamentem, és csodák csodájára, madár urat mindez nem zökkentette ki az „ül és bambul” állapotból. Leültem vele szembe, kitámasztottam a kezemet a géppel együtt, és elkezdtem a keresőben figyelni. Készítettem is róla jó kis képeket, de semmi extra. Egy galamb közelről – na és? Aztán feltűnt, hogy a galamb uraság pislog. Mondom: ez az! Nekiálltam „gyorstüzelővel” fotózni, és közben reménykedtem, hogy nem változik meg a galamb álláspontja, és marad még az „ül és bambul” állapot. Nem rontja el nekem a képet. Nem rontotta el, viszont a sorozatfelvétel nem a legszerencsésebb valami egy ilyen helyzetben, folyton mellé lőtt.

Ezért vettem egy mély lélegzetet, és visszatartva figyeltem a madarat, számoltam a pislogásai között eltelt másodperceket, és a megfelelő pillanatban exponáltam.

Bejött. A visszatartott lélegzet meg azért kellett, mert a légvétel ilyenkor zavaró. Mozog az ember mellkasa, szája, akármi, ugyanúgy, mint a mesterlövészeknél… Két-három lövés után egyből sikerült a fotó – így lett becsukott szemű galamb úr a képen.

Hegedűs János