Hogyan készült Aranyás Dóra Inverz óra című fotója?

Memoart címmel sorozatot indítottunk, melyben alkotóművészeket kérünk meg arra, meséljék el, hogyan jött létre egy-egy munkájuk. Visszaemlékezéseiket az adott művel együtt közöljük. Ez alkalommal Aranyás Dóra mesélt az „inverz órát” ábrázoló fotójának keletkezéséről.


Aranyás Dóra: Horloge à l'envers (2012)

Valóban megismerni és magunkévá tenni egy várost időbe telik. Eleinte egy idegen dekoráció, melyet óvatosan és alázatosan körbejárunk, majd időről időre kialakul a szubjektív térélményünk és elkezdünk mélyebb rétegeket felfedezni, egyúttal érzelmeket táplálni iránta.

2012-ben jártam először Párizsban, azóta pedig a közelében élek. A város, amely a mozi hamis díszlete. Paris est un faux décor de cinéma (Frédéric Beigbeder). A fotón az Orsay múzeum órája látható, amely régen a vasútállomás időmutatójaként funkcionált. Mára meg mint egy kiállítási tárgy mered a Szajnára nézve. Bentről figyelve, a színfalak mögül, a visszafordított idő megtestesítője.

Párizs a realista és az idealista egy időben, egy helyen, hol előre vagy hátra haladva, hol lent vagy fent. Csak tudd követni...

A múzeumba elsősorban Van Gogh miatt tértem be, és nem számítva rá az egész napos őrületben, ezen a helyen rátaláltam egy csendes zugra, ahol kikerültem a város forgatagából, nézőpontot váltottam és bár akkor még friss turistaként, lélegzetvisszafojtva figyeltem és kaptam lencsevégre komplexitásának egy kis töredékét. Utómunkálatként szépia-effektet adtam hozzá, amolyan időutazás ez visszafelé, akárcsak az óra mutatója teszi.

A szubjektív párizsi tér-és időélményem egyik „tájképe” ez az emlék.

Aranyás Dóra