Hogy kapjuk be mindig ugyanazt a horgot?

Az Országos Széchényi Könyvtár ötödik alkalommal rendezi meg KönyvTÁRlat című irodalmi-kultúrtörténeti sorozatát, melynek keretében nyolc hónapon keresztül nyolc előadáson vehetnek részt az érdeklődők. Az 2015/2016-os évadban a XX. századi propaganda témakörét dolgozzák fel a különböző tudományterületekről érkező kutatók, így megismerkedhetünk a sztálini propaganda módosulásaival, az egyház és a propaganda, a film és az ideológia, a nő és a propaganda, a színház és a cenzúra kapcsolatával, vagy éppen a Lúdas Matyi szerepével a rendszer szolgálatában. Az egyes témákat minden alkalommal egy művészi produkció (színházi est, koncert, performansz stb.) árnyalja. A részletes program ide kattintva érhető el.

Az évadot szeptember 17-én Kepes András nyitotta meg A propaganda anatómiája, avagy hogyan kapjuk be a horgot? című előadásával. A képekkel, videóval tarkított prezentáció érthető és élvezetes volt, azonban az 50 perc nem bizonyult elégnek arra, hogy a téma mélyére hatoljunk, így inkább érdekességek mentén, a felszínen maradtunk. A Metropolitan Főiskola oktatója Kosolapov Hero, leader, god című képével indította a propaganda tárgyalását.

A képen Lenint és Jézust láthatjuk, amint kézre fogják Mickey egeret, és ezzel el is érkezünk a propaganda három fő színteréhez, a politikához, a kereskedelemhez és a valláshoz. Ezután történeti aspektusból vizsgáljuk a propagandát, természetesen a görögöktől indulunk. Arisztotelész megfogalmazásában a meggyőzés arra szolgál, hogy útbaigazítsa azokat, akiknek felfogóképessége korlátozott. Ciceró a szónokok feladatát így határozza meg: elkápráztatni, tanítani és meghatni. Az érzelmi hatás persze mindig erősebb. Kepes András ezen a vonalon halad tovább, mikor arra keresi a választ, miért hat ránk a propaganda,

mi lehet az oka, hogy a józan ész ellenére gonosz hatalmat szolgálunk.

Kimondja, hogy viselkedésünket nem az ész, hanem az érzelmek irányítják. Álmaink, vágyaink, hiúságunk és félelmeink kiszolgáltatottá tesznek bennünket.

Néhány fontosabb történelmi állomáson keresztül eljutunk a XX. századig, és a tömeg viselkedését kezdjük el vizsgálni. Az ember mint személy másképpen viselkedik csoportban, elveszíti kritikai érzékét, előtérbe kerül a hordaszellem, a mintakövetés. Az embert érzelmei vezérlik, nem győzhető meg racionális érvekkel. A II. világháború után próbáljuk megérteni, hogyan engedelmeskedhetett annyi ember a józan észt félredobva gyilkos hatalmaknak. Számos kutatás bizonyítja, hogy felsőbb utasításra – ha nem kell felelősséget vállalnunk tetteinkért, és azt hisszük, hogy pozitív cél érdekében cselekszünk –

sok mindenre vagyunk képesek.

A Milgram-kísérlet megmutatta, hogy a résztvevők 65%-a agyon csapná árammal embertársait mások parancsára, Zimbardo börtönkísérlete is csúnya véget ért. Kimondhatjuk tehát, hogy a propaganda nem racionális alapokon működik, de védekezni ellene akkor tudunk, ha ismerjük a mechanizmusait, és racionálisan elemezzük azokat.


Kepes András a KönyvTÁRlat évadnyitó előadásán. Fotó: Facebook / Országos Széchenyi Könyvtár

Kepes András nem akart politizálni, de az egyértelmű párhuzamoknál nem lehetett nem megszólalni, illetve a közönség sem tudott nem reagálni. Az egyik ilyen pont Goebbels propagandája volt, melynek alapvető elemei

az egyszerű üzenetek, a sztereotípiák, az ellenségkép-gyártás és az ellenzék vezetőinek karaktergyilkossága.

Ebben a kontextusban előkerült Finkelstein neve, aki a negatív kampány atyja és a jelenlegi magyar kormánypárt tanácsadója. Többször vált aktuálissá a menekültkérdéssel kapcsolatban egy-egy mondat, például a Lerner-kísérlet elemzésekor, amikor a résztvevők az áldozatokat okolják helyzetük kialakulásáért, és elmarad az egyéni felelősségvállalás.

Az előadás végéhez érve úgy éreztük, hogy hiába a XX. századi propaganda a téma, mintha a mai politikáról lenne szó, hiszen ma is ugyanezek az eszközök. Az emberek viselkedése nem változik, nem tanulunk a hibáinkból, és ugyanúgy lehet „hülyíteni” minket, ugyanúgy az érzelmeinkre, félelmeinkre alapoznak, és ugyanazok a reakcióink.

 Klippel Rita