Gondosan kimunkált gyűlölet

Nem beszéltünk még eleget a világot fojtogató, megújhodó rasszista közhangulatról? Lehet erről egyáltalán eleget beszélni? Talán kell is meg nem is. Ne fogalmazzunk meg állításokat például akkor, ha vajmi kevés az ismeretünk, bármely álláspontot is képviseljük, és főleg ne lépjünk a tettek mezejére, hiszen a tájékozatlanságból fakadó cselekvés sokszor kártékonyabb még a meggondolatlan fröcsögésnél is. Energiát vesz el, és nem segít azoknak, akiknek pedig segítségre lenne szükségük.

Urbán András legújabb darabjának fő irányvonalát e kirekesztésről és a rasszizmus kvázi új formáiról történő diskurzus adja. Nem szeretek a politikai színház fogalommal dobálózni, mert az Magyarországon nem úgy létezik, ahogyan kellene. Persze törekvések szerencsére vannak, de nem tudom, mely színházi generáció növi majd ki a konformista lázadást és kezd el olyan politikai töltetű előadásokkal kommunikálni, amelyeknek hosszú távú jótékony eredményük is lehet, mindenesetre bízom benne, hogy lesz ilyen. Na és persze nem csak rajtuk múlik.


Kosztolányi Dezső Színház: Az Úr nevében. Fotó: thealterphoto2018

Az Úr nevében alapgyakorlatát például jó szívvel ajánlom. Urbán civilben sem kertel, így előadásaiban sem érzi azokat a kötöttségeket, amelyek más produkciókat általában sajnos visszafognak. A játszók (Kucsov Borisz, Nagyabonyi Emese, Mészáros Gábor, Mikes Imre Elek) maximumon pörögnek, ami lehengerlő teljesítmény, mert érezni, hogy

nem eljátsszák a haragot, hanem ténylegesen haragszanak.

Az előadásban elhangzó radikális érvelés a menekülthullám, illetve en bloc az iszlám kultúra ellen eléggé sokkoló, ám haragjuk katalizátora, amellyel ezeket a vádakat artikulálják, épphogy ennek a gyűlöletnek a tényszerűsége. Nos, itt a képlet: a valóságban felgyülemlett düh energiáit színészileg átforgatni a drámai szituáció által megkövetelt haragba. Így lesz mindez hiteles és húsbavágó, hiszen tényleg olyan abszurd mondatok jönnek ki a művészek száján, hogy néha kínunkban röhögünk fel. Mindannyian találkoztunk már ezekkel a menekült-konteókkal, tavasszal például minden egyes nap, és már akkor is igencsak elképesztő volt. De az előadásban ezeket végig ordítva tárják elénk, sőt még azt is kiemelik, hogy mennyire álságosak is tudunk lenni olyankor, amikor mindent feketében és fehérben látunk. Hogy sok ember például még mindig nem tud élni olyan kommunikációs lehetőségekkel, mint az internet, akik azt sem tudják, mi az a konteó, hogy az ISIS nem egyenlő a több hétig éhezőkkel és akiknek irreális félelmét napi szinten táplálta a propaganda egyéb csatornákon keresztül.


Kosztolányi Dezső Színház: Az Úr nevében. Fotó: thealterphoto2018

Az emberek nagy hányada a méltatlan és kegyetlen agitáció által torznak és félelmetesnek látja egy hihetetlenül gazdag kultúra jelképeit. Ők nem az internet előtt fröcsögő kommentelők, hanem azok, akiknek életkörülményeik a menekültekéhez hasonlóan siralmasak, és ha befolyásos személyek látogatnak hozzájuk, akik identifikálják az ellenséget, legyen az bárki is, elhiszik nekik, mert cserébe – mondjuk – könyöradományt kapnak. Az előadás ezt

a gondosan kimunkált gyűlöletet veszi alapul,

amely riasztóan gyorsan kialakítható. A színészek ezen a vonalon haladva hoznak felszínre több aspektust, az egyik legérdekesebb a nemi viszonyoké. Bemutatják, milyen ironikus például egy alapvetően hímsoviniszta nézetekkel szimpatizáló nemzet kritikája egy, a nőket kirekesztő, már-már tárgyiasító kultúrával szemben.

Az Úr nevében mindannyiunk számára lecke, nincs kivétel. Sugallja, hogy a változásért tenni nem úgy kell, hogy feltesszük a kezünket és felsóhajtunk, hogy „mi szerencsére a tájékozottak közé tartozunk”. Hiszen ki tudja, hogyan viselkednénk, ha mi lennének az ő helyükben.

Tóth Emese

Kosztolányi Dezső Színház: Az Úr nevében

Játsszák: Kucsov Borisz, Mészáros Gábor, Mikes Imre Elek, Nagyabonyi Emese
Dramaturg: Gyarmati Kata
Koreográfia, színpadi mozgás: Vedrana Božinović
Zene: Irena Popović Dragović
Látvány: Urbán András
Díszletkivitelezés: Željko Piškorić
Jelmez: Marina Sremac
Tanácsadók: Dr. Sági Zoltán pszichiáter, Dr. Dévavári Zoltán történész
Rendező: Urbán András

További képek az előadásról
Fotó: thealterphoto2018