„Fel, Te nagyszerű faj, teljesítsd óhajod!”

Marcus Garvey  fontos láncszem az afroamerikai polgárjogi vezetők sorában, ám a saját korában „Fekete Mózes”-ként emlegetett jamaicai származású szónok, újságíró és kiadó, vállalkozó, a Rasztafári kultúra prófétája és az amerikai Iszlám Nemzet inspirálója, a világszerte elnyomott feketék önjelölt prókátora, a "Vissza Afrikába" mozgalom elindítója maga sohasem járt az Afrikai kontinensen.

Halálának évfordulója alkalmán a neten szörföző ember nemigen botolhatott a Garvey-ról szóló hírekbe, cikkekbe – ennek oka talán az lehet, hogy tevékenységének fogadtatása a mai napig kettős. A jamaicaiak első nemzeti hősükként tartják számon őt, a feketék világszerte ünneplik a nevét. Ő emelte nemzetközi szintre a feketék egyenjogúságért folytatott harcát és létesített újra kapcsolatot Afrika és a diaszpóra (vagyis a világban rabszolgákként szétszóródott fekete bőrűek és azok leszármazottai) között, de egyre nagyobb vállalkozásai végül kudarcba fulladtak, amikor levélcsalásért elítélték.


Marcus Garvey az UNIA (lásd alább) egyik ülésén elnököl 1924. augusztus 5-én

Garvey 1887. augusztus 17-én született, már 14 éves korától különböző Karib-térségi újságoknál szerkesztett. Az akkoriban a függetlenséget propagáló karibi nemzeti mozgalmak őt sem hagyták hidegen, jamaicai nacionalista szervezetekhez csatlakozott, majd bejárta Közép-Amerikát és Londont, ahol jogot és filozófiát tanult, valamint szónokolt a Hyde Parkban. A programjának esszenciáját megragadó felszólítás, amelyet Bob Marley is átvett a Redemption song-ban, viszont nem itt, hanem Új-Skóciában hangzott el:

Mentsétek meg magatokat a szellemi rabszolgaságtól, egyedül mi magunk szabadíthatjuk fel elménket!

Amikor 1916-ban Amerikába érkezett, már egy működő szervezetet tudhatott a háta mögött, Universal Negro Improvement Association (UNIA) néven – melyet ő maga alapított Jamaicában. Miután körbeutazta és -szónokolta Amerikát, megvetette a lábát New Yorkban, és ott is kieregette az UNIA szárnyait. 1919-ben a szervezet már kétmillió főt számlált.

Garvey filozófiájával önbecsülést és büszkeséget próbált plántálni a fekete közösségbe. Hatalmas űrt tapasztalt a fekete amerikai intellektuális vezetők körében, amely betöltésre várt. A fehér társadalomtól való függetlenséget, önerőt, saját szerveződést hirdetett. A szülőket arra biztatta, gyermeküknek fekete játékbabát adjanak, a templomban fekete Jézushoz imádkozzanak. Elindította a The Negro World nevű újságot, amely fekete nők és férfiak eredményeiről számolt be, és fekete szerzők tollából jelentetett meg cikkeket.

A sokak által áhított gazdasági és kulturális függetlenség ígéretét ötvözte az amerikai progresszió és sikerorientáltság attitűdjével. A „garveyizmus” filozófiája, amelyet sokan szinte vallásként gyakoroltak, futótűzként terjedt a fekete társadalom körében. Ennek köszönhetően csökkent a bűnözési ráta, nőtt a képzettség és a közösség összetartó ereje. Garvey úgy tartotta, hogy

a haladás az a vonzóerő, amely mozgatja az emberiséget.

Sorozatos sikerein felbuzdulva Garvey belevágott addigi legnagyszerűbb tervébe, a "Black Star Line" hajózási társaság megalapításába. Céljai között szerepelt, hogy a feketék által bonyolított kereskedelmet felpezsdítse, hogy megkönnyítse az utazást Afrika, a Karib-szigetek és Amerika között, illetve hogy a "Vissza Afrikába" mozgalomnak újabb lendületet adjon. A társaság végül a feketék nagyságának és vállalkozó szellemének szimbólumává is vált. A zászlóshajó 1919-ben indult első útjára, melyet 1920-ig még kettő követett, kizárólag fekete legénységgel ellátva. A társaság nagy számban bocsájtott ki részvényeket, melyeket a reménnyel teli, nehéz sorsú fekete lakosság felvásárolt.

A Black Star Line végül a hajók rossz karbantartása, az elégedetlen legénység, a rossz könyvelés, szervezés és a magas fokú korrupció miatt csődbe ment. A belső viszályoknak, más fekete vezetők kritikájának és a kormány zavarkeltésének köszönhetően az UNIA támogatottsága végül rohamosan csökkenni kezdett, a The Negro World folyóiratot pedig betiltották Afrikában és a Karib-szigeteken. Garvey azt vallotta, hogy

a tiszta lelkiismeretű ember nem fél a következményektől.

Neki viszont volt mitől tartania, hiszen az FBI folyamatos ellenőrzés alatt tartotta, majd 1922-ben a szövetségi kormány megvádolta levélcsalással annak kapcsán, hogy a Black Star Line részvényeit egy olyan új hajóval reklámozták szórólapjukon, amelyet hivatalosan még nem szereztek be. Elítélték, börtönbe zárták, majd deportálták 1927-ben Jamaicába, ahol a helyi politikában próbált részt venni, de hírneve már bemocskolódott. 1935-ben Londonba költözött, ahol olyannyira visszavonult, hogy végül saját gyászjelentését kellett olvasnia az újságban. Egy hónap múltán agyvérzésben halt meg, 1940. június 10-én.


Marcus Garvey (díszegyenruhában) az UNIA egyik felvonulásán, Harlemben

Marcus Garvey, a pánafrikanizmus egyik megteremtője egy olyan kohéziós erőt hozott létre, amely később a Nation of Islam megalakulásához vezetett. Martin Luther King, Jr. és Malcolm X egyaránt tőle idéztek beszédeikben, és olyan zenészek írtak róla dalt, mint 2Pac és Bob Marley. Jamaicai házát idén műemlékké nyilvánították, és Barack Obamát mint az első fekete bőrű amerikai elnököt (továbbá az elsőt, aki Jamaicába látogatott az elmúlt 33 évben) felkérték Garvey ítéletének utólagos eltörlésére – amelynek ez idáig nem tett eleget.

New Yorkban parkot neveztek el róla, ahol idén júliusban szabadtéri színpadon fogják előadni Shakespeare A Vihar című darabját – talán ezzel is méltó tiszteletet adva Garvey varázserőszerű, hatalmas tudásának és ama képességének, mellyel tükröt tudott tartani a világnak, hogy az megláthassa saját bűneit. Mindemellett az atlantai börtönben papírra vetett beszédének részlete is Prosperót idézi:

Keressetek a szélviharban és az égzengésben.

Szendrei Ádám