Én írok, mi olvassuk, ők fizetnek – migránsok, hatalom, nyelvészet

2015. november 6-7. között tartották meg a Szegedi Tudományegyetem Jel-Kép-Tér Munkacsoportjának szervezésében A hatalom jelei, képei és terei című konferenciát, melynek témáját a hatalom szerveződésének, viszonyrendszerének, önkifejeződésének, reprezentációjának a különböző mediális, művészeti formákban való megnyilvánulásai szolgáltatták. E célkitűzésnek megfelelően az érdeklődők sokszínű előadásokat hallgathattak meg, melyek közül kettőről is eszünkbe juthatott a klasszikus vicc, miszerint az iszik ragozása így hangzik: Én iszom. Te fizetsz. Ő részeg. Mi hányunk. Ti hazavisztek. Ők takarítanak. Természetesen a nyelvészek ezt másképp tálalták, de az ők akkor sem járt jobban.

Mózes Dorottya A menekültkérdés diskurzusa: az idegenség, az ellenség és a határzár szemiotikája felé című előadásában például azt mutatta be, hogyan ölt alakot a kormány nyelvi és képi kommunikációjában a menekültkérdés a mi és az ők fényében. Ehhez a Nemzeti konzultáció a bevándorlásról és a terrorizmusról című kormányzati kérdőívet, a kormány plakátkampányát, valamint az egyéb kormányzati megnyilatkozásokat vizsgálta. A konzultáció szövege a menekültekre következetesen a megélhetési bevándorló jelzőt használja, tehát azt sugallja, hogy ezek a személyek nem valamilyen veszély elől, az életüket mentve menekülnek, csupán a jobb életszínvonal miatt akarnak Európába jönni. Már a kérdőív címében

egymás mellé helyezi a terrorizmust és a bevándorlókat, megteremtve közöttük a logikai kapcsolatot, elplántálva a kettő közötti egyenlőség képzetét.


Az egyik variáns. Forrás: www.lokal.hu

A plakátkampány a munka, a jogrend, a kultúra és a keresztény értékek védelmében szólal fel, a megszólított azonban minden esetben hiányzik, az sem számít, hogy a felsorolt értékek homályosak, nincsenek körvonalazva. A határzár aktusával a bevándorlókat bűnözőkké teszik, aminek jogalapja a migrációs szükséghelyzet, ráerősítve erre a menekültválság, hullám, áradat kifejezésekkel. Tehát a kormány önmagát „honvédőként” aposztrofálja, aki megvédi a biztonsági válságtól a leginkább képzeletbelinek nevezhető nemzetállamot, vagyis a mi közösségét az ők-től. Az előadó itt világított rá, hogy a kormány a homályosság, a régies kifejezések, idegen szavak konstruálásával egyfajta groteszk identitást alkot meg, nemzeti mi-vé formál. Furcsa módon egyszerre vallja magát az európai kultúra részének, mi több, végvári vitézének, valamint tart tőle távolságot, mert minket mindenki elárul, és cserben hagy az európai közösség. Tehát egyszerre vagyunk mi is európaiak és szemben velük nem európaiak. Ez a kurucos hangvétel háborúhoz, szinte már szabadságharchoz hasonlítja a kormány lépéseit a megélhetési bevándorlók tömegeivel szemben. Leginkább az látható a kormány menekültekről szóló kommunikációjából, hogy a politikai hatalmat birtokoló szerv

stigmatizálja, megbélyegzi, átkereszteli és végtelenül leegyszerűsíti a problémás kérdést saját céljainak eléréséhez.


A konferencia logója. Forrás és további anyagok: http://www.jgypk.hu/jelkepter/

Erre a politikai diskurzusban előforduló személyes névmások általi befolyásolásra hívta fel a figyelmet Jobst Ágnes A személyes névmások rejtett élete című előadásában is. A személyes névmások nem direkt jelentésűek, alapvetően az emberek térbeli viszonyai határozzák meg őket, magyarán a személyközi viszonyok sorrendjére utalnak. Az origó mindig az én, majd a mi, amiben az én is benne lehet, utána a te, ti, ön, ő és a legtávolabbi az ők. Ez a távolság a politikai szövegekben képes körvonalazni a szolidaritás fokát és a hatalom kapcsolódását ehhez. A mi kétféle jelentéssel tölthető fel, az egyikben az én is beleértendő a hallgatósággal együtt, a másikban csak a csoport, amihez az én is tartozik. Így válhat a mi a politikai meggyőzés, a befolyásolás eszközévé. A pártok egymásról szóló kommunikációjában a mi és ők szembenállás figyelhető meg, a mi a használó arculatépítésére, hősiességének kiemelésére szolgál, az ők pedig az ellenfelekkel szembeni ellenérzés, eltávolítás, vagyis

a másikról negatív képet kialakító manipuláció eszköze.

A politikai propagandaműködés egyes részeinek megvilágításán kívül, ezen előadások gyakorlati haszna, hogy a média és a reklámkommunikáció befolyásolásának eszközeit is tudatosabban ismerhetjük fel, kritika alá vethetjük őket, és védekezhetünk ellenük. A hatalom nyelvi eszközökkel hősökké vagy áldozatokká tehet minket harcában, elveheti tőlünk szabad gondolatainkat, ítélőképességünket, saját katonájává tehet minket észrevétlenül. Tessék, máris az ők negatív képét festettem meg az én-t is magába foglaló olvasó mi-nek. Így tényleg mi iszunk, ők meg fizetnek, ha nincs köztük egy nyelvész.

Felleg József