Csoportterápia meleg férfiaknak

Július 2-án hat órakor a szegedi Belvárosi Mozi Balázs Béla termébe kissé késve érkezőnek is volt lehetősége válogatni az ülések között, míg a Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák című film és könyv bemutatójára ellátogató szereplők és a rendező türelmesen várták a közönséget. A dokumentumfilm talán kevésbé népszerű műfaja nem könnyíti meg a szervezők dolgát – gondolhatták, akik nem vettek részt a Szerelempatak tavaly februári pótszékes premiervetítésén. Így maradt az a konklúzió, hogy az erdélyi nénik és bácsik szerelmi élete több embert mozgat meg, mint a rendszerváltás előtti meleg magyar férfiaké – ugyanis a film hét idősebb homoszexuális férfi életútját mutatja be visszaemlékezéseiken keresztül.

A vetítés és egy kisebb szünet után elkezdődött a beszélgetés dr. Barát Erzsébet, a SZTE BTK docensének vezetésével, aki Tölgyesy Zoltánt és Rakiás Ferencet, a film szereplőit, illetve Karádi Győzőt és Vásárhelyi Lajost, a könyv interjúalanyait kérdezte a könyv és film viszonyáról, valamint arról, hogy ki hogyan kapott helyet a kötetben vagy került a vászonra. A körbejáró mikrofont kézhez kapva a szereplők egyenként mutatkoztak be (újra), gyakran a születési helyükre és a nyilvános megszólalás okozta feszültségekre is kitérve, amivel némiképp a terápiás csoportok hangulatát idézték meg.


Tölgyesi Zoltán, Barát Erzsébet, Takács Mária, Banach Nagy Milán, Rakiás Ferenc, Karádi Győző és Vásárhelyi Lajos.
Fotó: Virág Tamás. Forrás: Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák – Facebook

A kérdés végére megérkezett egy elhúzódó interjúról Takács Mária, a könyv írója és a dokumentumfilm rendezője, illetve Banach Nagy Milán, a film egyik fiatalabb szereplője, és mint kiderült, az ötletgazda. A frissen érkezők elmondták, hogy az alkotás irigységből született: már hat éve leforgatták az Eltitkolt évek című, tizenegy rendszerváltás előtti leszbikus történet megörökítő dokumentumfilmet, és Banach Nagy Milán sérelmezte, hogy meleg férfiakról azóta sem készült hasonló. Ő kérte fel az Eltitkolt évek rendezőjét, Takács Máriát, a Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák elkészítésére. A rendező viszont nem akart unatkozni forgatás közben, így csavart egyet a történeten: a fiatalabb generáció három képviselője lép párbeszédbe a Kádár-korszak meleg ismerkedési lehetőségeiről, élményeiről, élettörténeteiről mesélő hét (a könyvben ennél jóval több) idősebb úrral.


Takács Mária, Banach Nagy Milán és Rakiás Ferenc, az első Budapest Pride egyik szervezője.
Fotó: Virág Tamás. Forrás: Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák – Facebook

Így lett a filmből egyféle közös emlékezés, amelyet gyakran megrendezett helyszíneken, például egy már rég megszűnt pesti meleg szórakozóhely díszletei között felvett jelenetek tarkítanak. Ennek köszönhető, hogy a műfaj kreatív (Barát Erzsébet fogalomtára szerin fiktív) dokumentumfilm. Az eset folyamán fény derült arra is, hogy ezzel a koncepcióval nem minden szereplő értett egyet, hiszen Rakiás Ferenc, az egykori presszó törzsvendége ezekből a jelenetekből – Tölgyesy Zoltánt (azaz Miss Mandarint) idézve – „csacsi módon” kimaradt, mert nem hitt a hajdani hangulat visszahozhatóságában.

A műfaj után a moderátor a címre terelte a szót, egész pontosan arra, hogy miért került a diktatúra végére a „k”. Az egész harmincas korosztály nevében nyilatkozó Banach Nagy Milán úgy gondolta, hogy a film után ezt nem szükséges magyarázni, az alkotás és a mai magyar politikai helyzet megértéséhez nem kell a kommentár. Valóban, az Orbán Viktor március 15-i beszédét megjelenítő záró snittek és a narráció egyértelműsítik a film készítőinek (de nem feltétlenül minden szereplőjének) álláspontját. A rendező azért még hozzátette, hogy a Kádár-korszak puha diktatúrájához képest a mostani elnyomás szerinte rafináltabb, főként a homofób közbeszédben és a Pride kordonjaiban ölt testet. Ebben Vásárhelyi Lajos és Karádi Győző is egyetértett, hiszen nem kell itt arra gondolni, hogy „szurokkal leöntik, tollban hempergetik” az áldozatot, sokkal inkább arról van szó, hogy az embert „a semmiért pillanatok alatt megalázzák”, és a sok tüske megmarad – egészítették ki egymás gondolatait. Tölgyesy Zoltán azért hozzátette, hogy itt mégis csak arról van szó, hogy jobban hangzott így a cím – hogy nézett volna ki a férfiak többes, a diktatúra egyes számban.


Tölgyesi Zoltán (alias Miss Mandarin) és Barát Erzsébet. Fotó: Virág Tamás.
Forrás: Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák – Facebook

A nagyrészt önismétlő és kurta válaszok után Barát Erzsébet a diktatúrákat a meleg közösségen belülre helyezve igyekezett megbontani az egyetértést, felpezsdíteni a beszélgetést. A vendégek viszont továbbra sem érezték a személyes megszólítottságot, így néhány cinikusabb (miszerint nem nagyon lehet a meleg közösségen belül klikkesedésről, önkényről beszélni, hiszen talán a Budapest Pride igen, de a bejegyzett élettársi viszony nem osztja meg a meleg közösséget), vagy éppen a témától messze kalandozó reakció (ha nehéz vidéken, akkor fel kell költözni Pestre) után a moderátor át is adta a mikrofont a közönségnek.

Kisebb szégyenlősködés után hangot kapott a nézőtéri kíváncsiság, amelyre válaszul például az is kiderül, hogy a Belvárosi Mozi Csőke József teremében hajdanán melegpornót is vetítettek. Akadtak viszont olyan felvetések is, amelyekre alig-alig lehetett reagálni: „elnézést, de te láttad a filmet?” hitetlenkedett Banach Nagy Milán, a film egyik „riportere”, miután afelől érdeklődtek, hogy miről faggatta volna a film interjúalanyait, ha kap erre lehetőséget. Az egyik néző a vendégek tehermentesítését érezte kötelességének, és azért kérte magához a szót, hogy válaszoljon a közönség soraiba áttelepülő moderátor egyik kérdésére.


Rakiás Ferenc, Karádi Győző és Vásárhelyi Lajos. Fotó: Virág Tamás.
Forrás: Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák – Facebook

Végül sikerült kicsikarni az óhajtott feszültséget is, amikor a film céljáról esett szó. Rakiás Ferenc szerint a példaállítás a legfontosabb szerepe mindkét alkotásnak. Továbbfűzve a gondolatot „gerinctelennek” tartott minden olyan meleg színészt vagy egyéb közszereplőt, aki nem „comingoutol”. Amíg nincsenek mintaképek, „addig nem is lesz itt happening a Pride” – vallotta. Miss Mandarin gyorsan szembehelyezkedett ezzel az állásponttal, hiszen szerinte a Meleg Férfiak Hideg Diktatúrák csupán egy kordokumentum. Ami pedig a hírességeket illeti, hiába tudta mindenki Karádi Katalinról és Marlene Dietrichről is, hogy leszbikusok, a közhangulat nem lett elfogadóbb és a meleg közösség sem bátrabb.

A vita Vásárhelyi Lajos újabb hosszas elkalandozásaiban sikkadt el, aki hol géppisztolyt szegezett volna az intoleráns társadalomra, hol pedig arról mesélt, hogy a könyvhöz készülő interjúk során hogyan próbálták őt „visszaterelni a kerékvágásba”. Ezt a manővert a moderátor is megkísérelte, és vele könnyebben boldogult, mint a nézőkkel. Így a filmnél jelentősen kevesebb fontos kérdést boncolgató közönségtalálkozó fél tízkor zárult, hogy elkezdődhessen a helyszínen háromezer forintért megvásárolható könyv kissé kelletlen dedikálása.

Balogh Réka