Csokoládéval ünnepelt félelem

  • Szerk.
  • |
  • 2016. szeptember 13.

Roald Dahl (1916-1990) annak ellenére, hogy legtöbben gyermekkönyveiről ismerik, végtelenül sokszínű ember volt: katona, feltaláló és nem egy, kifejezetten felnőtteknek szóló groteszk mű szerzője. Kalandos lényét talán legjobban a temetése írja körül. Vele temették kedvenc tárgyait: a snooker cipőjét, ceruzákat, pár üveg bort, és természetesen csokoládét.

Népszerűségének töretlenségét mi sem bizonyítja, mint a nemrég mozikba került, Spielberg által rendezett A barátságos óriás című könyvén alapuló film, vagy hogy a Kolibri Kiadó elkezdte újranyomni műveit: A barátságos óriást a film megjelenéséhez időzítették, itt csak az eredeti cím (Szofi és HABÓ) változott, maradt Nagy Sándor fordítása. A következő, nemsokára boltokba kerülő Matildát viszont már Totth Benedeknek köszönhetően olvashatjuk magyar nyelven.


Sophie Dahl édesanyjával, Tessával és nagyapjával, Roalddal. Forrás: The Guardian

Születésének 100. évfordulója alkalmából Szofi, azaz unokája, Sophie Dahl mesélt róla a The Guardiannek, ebből emeltünk ki egy kedves részletet:

„Apa nélkül nőtt fel, azokban az időkben, amikor a csokoládé nem volt még a mindennapi élet része. Hároméves volt, mikor apja tüdőgyulladásban elhunyt – néhány héttel azután, hogy nővére, Astri pedig vakbélgyulladásban. Így norvég származású anyja egyedül maradt a négy gyerekkel Wales-ben.

Édességboltok fűszerezték gyermek- és fiatalkori írásait: citromos sörbetek, medvecukorkák, keménycukorkák és karamellák, komor képű eladóktól származó savanyúcukorkák. A csokoládé csak később jött, álombéli volt, egzotikus és távoli.

Varázslat és ételek töltötték be könyvei világát, akárcsak az árvák, legyenek azok valóságosak vagy metaforikusak. Ilyen például James Henry Trotter, aki egy hatalmas, repülő barackban menekül el szeretet nélküli, magányos életéből, vagy A barátságos óriás és Matilda belevaló főszereplői. Ez nagyapám öröksége a lányaim és sok más gyermek számára: hősök és hősnők, akik bátrak, néha rémültek, viccesek és mindig találékonyak, ha balsorsuk úgy kívánja. Túlélők. A szülei által elhanyagolt Matildáról írja: »Az írók nevelték, akik szélnek eresztették könyveiket a világban, mint hajókat a tengeren. Ezek a könyvek reményteli és megnyugtató üzenete szól Matildához: Nem vagy egyedül.«


Matilda. Illusztráció: Quentin Blake

Néhány hete találkoztam egy Darrából származó szíriai tinivel, egy menekülttel, aki épp most fejezte be a James és az óriásbarack olvasását. Ez volt az első angol nyelvű könyv, amit olvasott.

A barátom, Andrew, aki diszlexiás és küzdött az olvasással, azt mondta, hogy azért szerette a nagyapám könyveit, mert nem leereszkedőek, nem butítják le a mindannyiunk által érzett félelmet. Gyakran még ünneplik is azt.”

Ha nem is kezdjük el falni azon nyomban valamelyik könyvét, annyit mindenképp megérdemel Roald Dahl a 100. születésnapjának tiszteletére, hogy együnk egy kis csokoládét.