„Boldogok voltunk, európai stílusú filmeket csináltunk Amerikában”

2016. január 1-jén meghalt a szegedi születésű világklasszis operatőr, Zsigmond Vilmos. A Harmadik típusú találkozások és A szarvasvadász operatőrét élete során négyszer jelölték Oscar díjra, 1978-ban pedig a Harmadik típusú találkozásokért haza is vitte a szobrot. Az 1970-es és 80-as években Hollywood és a világ talán legjobban keresett és foglalkoztatott operatőre volt. Nem túlzás állítani, hogy alapjaiban formálta át az operatőri szakmát, és saját stílusával, kamerán keresztüli látásmódjával meghatározta, hogyan nézzenek ki még mostanság is a filmek. Az sötét tónusok és erős árnyékok mestere volt, aki a film előhívásnál direkt fakított a színeken, hogy azok egy kissé korosabb felvétel benyomását keltsék.

2016. január 8-án a szegedi Belvárosi Moziban emlékestet tartottak, ahol felszólalt a mozi vezetője, Szabó Éva Andrea, valamint Dr. Kozma József, a szegedi Kulturális, Oktatási, Idegenforgalmi és Ifjúsági Bizottság elnöke, illetve Jávorszky Iván, a Szegedi Rendezvény- és Médiaközpont Nonprofit Kft. vezetője.

Az est kezdetekor egy Zsigmond Vilmost ábrázoló, kimerevített fotó volt látható a vetítővásznon, bal felső sarkában egy pause-jellel, mintha a halál tényleg csak egy lélegzetvételnyi szünet volna, hogy aztán kezdetét vehesse az emlékezés, az emlékek általi öröklét.

Szabó Éva Andrea az est háziasszonyaként köszöntötte az egybegyűlteket, majd megkért minket, hogy egyperces néma csönddel adózzunk az operatőróriás emlékének. Ezt követően Kozma József beszédében kiemelte, hogy Szeged díszpolgárára emlékezünk, Zsigmond Vilmos ugyanis Szegeden született, és húszéves koráig itt is élt, ide járt iskolába és pingpongedzésekre.

Kozma József szerint Zsigmond Vilmost egyetemi mesterei látták el egy életre munícióval, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az operatőr 1978-ban tanárának, Illés Györgynek köszönte meg az Oscar-díjat.

Boldogok voltunk, európai stílusú filmeket csináltunk Amerikában

– idézett Kozma József Zsigmond Vilmos visszaemlékezéseiből.

Az emlékestre ellátogató filmrajongók a Belvárosi Mozi nagytermében tekinthették meg Zsigmond Vilmos 2005. június 16-án küldött videóüzenetét (sajnos akkor személyesen nem tudott megjelenni), amelyben megköszönte, hogy róla nevezték el éppen az a vetítőtermet, amelyben a nézőközönség ez alkalommal is helyet foglalt.

A teremben Jávorszky Pál felvezetőjét követően szintén levetítették a CNN egyik kulináris műsorába készült interjúfilm hatperces részletét, amelyben az amerikai stáb elkísérte Zsigmond Vilmost Szegedre a Kiskőrössy Halászcsárdába és a Belvárosi Moziba. Az operatőr egy tál forró szegedi halászlé felett mesélt a gyerekkoráról, a háborúról és természetesen a halászcsárdában töltött vidám napokról, majd a moziban elmerengett első filmélményeiről, melyeket a Szegedi Belvárosi Moziban élt át. Ezek a vizuális emlékek és megmaradt archív interjúk (mint például az utolsó Szegeden készült interjú) felidézték a felszólalók személyes emlékeit is a művésszel kapcsolatban, akik kivétel nélkül úgy gondoltak vissza rá, mint egy szerény, közvetlen jó kedélyű emberre. 2016 január 1-jén nemcsak egy korszakos zsenit, egy Oscar-díjas operatőrt és fotóművészt veszítettünk el, hanem egy nagyszerű embert is.

Az emlékest utolsó harmadában levetítették a Harmadik típusú találkozások, A halálba táncoltatott leány és A szarvasvadász című filmek válogatott jeleneteit, melyekből mind felismerhetőek voltak az ő stílusjegyei. A fakóbb színkezelés, a 16:9-es képarányban a mise-en-scéne mértani precizitással beállított képkompozíciói, a természetes fények és árnyékok maximális kihasználása mind olyan operatőri szaktudásra vall, ami valóban elhozta az Egyesült Államokba az európai filmezés stílusjegyeit, és megtanította a szakmát és a közönségét is látni – nemcsak nézni. Technikai tudása mellé társult mindemellett az a művészi érzék is, amely révén az általa rögzített képek mindig egybecsengtek a film narratívájával. Ez a látásmód hozta el számára a szakmáján belüli széles körű ismertséget, ezzel tette le végleg a névjegyét Hollywood-ban, és ezzel öregbítette a magyarok hírnevét a filmművészetben.

A vetítés után a nézőközönség megtekinthette az előcsarnokban kiállított fotókat és írásos emlékeket, gyertyát gyújthatott és virágot helyezhetett el a Zsigmond Vilmos nevével fémjelzett moziterem bejárata mellett, búcsút véve egy kiváló, világhírű, szegedi születésű művésztől.

Duránszkai Tamás