Beatles Múzeum Egerben

Cyrano bizonyára a szememre vetné, hogy találhattam volna szebb és ötletesebb címet is, de szándékosan nem akartam. Azt, hogy „A sárga tengeralattjáró kikötött Egerben”, ellőtték előttem (egy kifeszített drapériára volt írva a Dobó téren). Különben is, magát a dalt (Yellow Submarine) nem érzem annyira erősnek, hogy mindenképpen ezt kellene leginkább a Beatles-szel összekötni: kedves, fülbemászó, ám népszerűsége ellenére nem tartozik a Beatles-életmű javába. (Némi szarkazmussal akár azt is mondhatnám, hogy Ringónak való, hiszen ő amúgy a szólóénekes benne. De nem mondom, mert Ringo Starr remek dobos volt – dacára annak, hogy John Lennon tett rá néhány csípős megjegyzést, többek között, hogy a Beatlesben se ő volt a legjobb a dobok mögött –, kellemes baritonja van, és például a legutóbbi lemeze /Postcards From Paradise/ kimondottan jóra sikeredett. Szarkazmusnak tehát helye nincs.) A dal ötletéből készült rajzfilmet pedig annak idején, a kezdeti lelkesedést követően teljes érdektelenség kísérte az együttes részéről – jó, a premierre azért elmentek.

A lényeg amúgy se a cím. Hanem hogy hosszú évek előkészülete után megnyílt a Beatles Múzeum. Hogy miért pont Egerben, annak magyarázata pofonegyszerű: egyik tulajdonosa, egyben a projekt ötletgazdája, Peterdi Gábor itt lakik. A kiállítás javarésze az ő, valamint Molnár Gábornak, az 1980-as évek közepétől az 1990-es évek elejéig működő Halhatatlan Beatles Baráti Kör nevű magyarországi fan club hajdani vezetőjének a privát gyűjteményéből tevődik össze. Derekas munka volt. A Hotel Korona helyiségeiben berendezett múzeum egyrészt végigvezeti az úgymond profán látogatókat a Beatles hiteles történetén, másrészt olyan dolgokat is fölvonultat, amelyek láttán az avatott, professzionális gyűjtő is elégedetten csettint. Például ki van állítva egy eredeti „butcher cover” is. Ami nem más, mint az Egyesült Államokban Yesterday And Today címmel megjelent nagylemez eredeti, betiltott borítója: az együttest ábrázolja, hentesköpenyben, húscafatokkal, és fej, valamint végtag nélküli műanyag babákkal körbevéve.

Ez volt a Beatles első lázadása a menedzsment és a média által sulykolt jófiú-imázs ellen. Egyelőre sikertelen, mert a lemezt az utolsó pillanatban egy jóval szelídebb, a Beatlesről szóló képnek megfelelő ártatlan borítóval hozták forgalomba. (Azért pár darab elkészült a „butcher cover”-ekből, ezek ma csillagászati összegeket érnek.) Ám ami késett, nem múlhatott. Egy évvel később már Lennon azt énekelte a mikrofonba, hogy „rossz fiú voltál, te lány, letoltad a bugyidat”. A szülőknek ekkor támadtak először kétségeik arról, hogy jó ötlet-e a kölöknek Beatles-lemezt venni karácsonyra.

Mondhatnánk, hogy mindez már történelem, de mégse teljesen az, mert például az együttes föloszlási folyamatát dokumentáló, egymásnak való beszólásokkal, veszekedésekkel, lehangolt gitárokkal és hamis tónusokkal teli Let It Be című filmet (1970) mindmáig hivatalosan nem dobták DVD-n vagy Blue-ray-en piacra. Merthogy nem felel meg annak a Beatles-képnek, amely az átlagos kultúrafogyasztó fejében él: mosolygó, helyes, gombafejű srácok, fülbemászó slágerekkel. (A gombafej szó egyébként magyar találmány, angol eredetiben mop top.) Holott a Beatles sokkal több ennél. Szabadság, lázadás, életigenlés, irónia és revolúció. Mindenekelőtt pedig beskatulyázhatatlan, sokszínű zene, amelynek palettája a poptól és a rocktól kezdve a klasszikus, a country és a folk hatásokon keresztül egészen a heavy metálig vagy éppenséggel a ragtime-ig terjed. Tessék csak beütni a YouTube keresőjébe néhány címet: A Day In The Life, Hey Bulldog, Helter Skelter, Strawberry Fields Forever… és még hosszan lehetne folytatni a sort.

Az egri Beatles Múzeumban szó esik az elhallgatni vágyott Let It Be című filmről, részlet is látható belőle az egyik kivetítőn. (Egyébként Oscar-díjat kapott, Original Song Score kategóriában, igaz, az átadón az időközben föloszlott bandából csak Paul McCartney volt jelen.) És szó esik ott még nagyon sok minden másról. Fotók, klipek, anyakönyvi kivonatok, lemezek, rajongói csecsebecsék, az együttes tagjai által használt, szállodaigazgatók aláírásával hitelesített lepedődarabok – nehéz lenne fölsorolni, mi mindent láthatunk az interaktív fallal, bárki által pengethető gitárral, a 2009-es The Beatles: Rock Band című videojátékkal, és más ínyencségekkel gazdagított tárlaton. Örüljünk neki, nagyon. És nem csak azért, mert sokat lendíthet azon, hogy az a bizonyos Beatles-kép végre nálunk is hiteles legyen. Hanem azért is, mert tényleg igazi élmény végignézni, laikusoknak és avatottaknak egyaránt. Még egyszer, le a kalappal a létrehozói előtt.

Benedek Szabolcs

(A múzeum bejáratát, egyben a cikk szerzőjét ábrázoló fotót Vámos Miklós,
a többit Fehér Attila készítette.)