Az Orwell-ügyhöz

Orwellnek az Állatfarmhoz írt előszava máig nem jelenhetett meg magyarul, pedig 2015-ben lefordították. Boldog Zoltán jegyzete arról, hogyan ítélnek hallgatásra egy szöveget.


Valamennyi kép Gollowitzer Szabina tervezőgrafikus illusztrációja az Állatfarmhoz


2015-ben, amikor szerkesztőként dolgoztam egy irodalmi lapnál, érkezett hozzám egy kiváló írás ismerősömtől, egy külföldön élő magyar egyetemistától. Orwell regényének, az Állatfarmnak olyan előszava ez, amelyet magyarul addig nem lehetett olvasni. Ráadásul a második kiadásé, így megkockáztatható, hogy a szöveg jelentősen befolyásolta a könyv értelmezését. Az Orwell által írt előszó címe is szomjazta és kívánja ma is a magyar közlést: A sajtószabadság. Ebben a szerző elmondja, milyen nehézségek árán jelenhetett meg a mű, és szó szerint közli a brit Tájékoztatási Minisztérium válaszát, amely a két világháború között a cenzúráért és a propagandáért is felelt. A szöveg terjedeleme 24476 karakter szóközökkel, tartalma még súlyosabb.

A sajtószabadság nagyrészt arról beszél, hogy az angol értelmiség önkéntes cenzúrát gyakorol akkor, amikor a Szovjetunióról őszintén kellene beszélnie. Az oroszbarátság ugyanis a második világháborús szövetség miatt fontos számukra, és ezért szemet hunynak az emberi jogok semmibevétele fölött. Orwell szerint ehhez a kormány is asszisztál, és ezt a fent említett minisztériumi levél közlésével is bizonyítja. Emellett a szerző erős szavakkal temeti a nyugati liberális gondolkodást is, amelynek egyik fő motorja szerinte az erősödő oroszmánia. Talán nem kell magyarázni, hogy magyar viszonylatban milyen fontos lenne ennek az előszónak a közlése és a szöveg értelmezése az „illiberális állam” fogalmának segítségével.

Amikor megkaptam a fordítást, tisztában voltam vele, hogy Orwell esetében még nem telt el a 70 év, amely a magyar törvények szerint szükséges a szerzői jog elévüléséhez (az angol író 1950-ben hunyt el, így ez a dátum 2020-ra esik). Ezért először az Európa Kiadót kerestem meg, hogy elkérjem Orwell jogörökösének elérhetőségét. A kiadó készségesen válaszolt, egy ügynökséghez irányított. Ezután feneklett meg a dolog. Hiába írtam több levelet is az ügyben, hangsúlyozva az Orwell-művek felemás magyarországi recepcióját, választ a mai napig nem kaptam. Így nem jelenhetett meg a hiánypótló Orwell-előszó, amely most újraolvasva még aktuálisabb, mint két évvel ezelőtt.

Azóta is sajnálom, hogy a magyar közönség szegényebb ezzel az Orwell-szöveggel. Azonban a közlés elmaradása felvet néhány fontos kérdést. Etikus-e, ha egy szerző érdekeiért küzdő szervezet hallgatásával, hanyagságával akadályozza az adott író szövegének megjelenését? Ezen gondolkodtam el akkor, és ezen morfondírozom ma is. Az ügynökség nemtörődömségével Orwell jogörökösei tehát rosszul jártak. Ugyanígy járt a magyar olvasó is, hiszen az Állatfarm születése is kis túlzással regény, de minimum orwelli novella.

Ma, amikor az írók és a könyvszakmában dolgozók szinte egyöntetűen foglalnak állást arra vonatkozóan, hogy pozitív dolog Orwell 1984 című művének levétele az Országos Széchényi Könyvtár által üzemeltetett Magyar Elektronikus Könyvtárból, elkeseredem. Szomorú vagyok azért, mert a jogok mellett kardoskodók elfelejtik, hogy írók vérrel írt szövegein kiadók, terjesztők és ügynökségek élősködnek. Ők aratják le a haszon jelentős részét. A halott író immár nekik dolgozik, s ami rajtuk keresztül eljut a jogörökösökhöz, az édes kevés.

Ezért bánom, hogy végül a szerző érdekeit képviselő szervezet az író ellen lépett fel hallgatásával. Zavar, hogy a szerzői jogot éltetve kiadók, kiadóvezetők, írók nyilvános megmozdulásaikkal valójában a profit mögé bújnak. Ők is ebből élnek, mondhatják sokan. Főleg ők élnek ebből, hiszen az eladásból származó haszon töredékét kapja meg a szerző. Kicsit erről is szól A sajtószabadság, Orwell soha ki nem adott előszava, amelyet ma olvastam újra, s amelyet talán csak 2020 után ismerhet meg a magyar olvasóközönség.

Boldog Zoltán