Az eltűnt laptop nyomában

A technikai újításoknak köszönhetően az írók, költők többnyire már nem papíron dolgoznak, hanem minimum laptopba, esetleg egyéb kütyübe pötyögik műveiket. Egy kézirat megsemmisítése korunkban nem látványos égetést vagy szétcincálást jelent, hanem lomtárba helyezést és végleges törlést. De még így is elő lehetne halászni az adott alkotást.

Persze többnyire nem is az írások elsüllyesztése okoz gondot, hanem azoknak megtalálása. Egy laptop vagy telefon aránylag sokáig működik önerőből, tehát hordozható, ezzel együtt minden adatunk is, amit azon tárolunk. És amit az ember magával vihet, azt el is hagyhatja, el is lophatják tőle.

Az első Nagy Laptopeltűnés 2009-ben történt, a megboldogult IWIW-en kapott szárnyra a hír:

„Varró Dánielné Gelencsér Zsófia

SEGÍTSETEK! ELLOPTÁK VARRÓ DÁNIEL LAPTOPJÁT!

2009. március 4-én a debreceni Premier Ételbárból (a színház mellett van) kb. 13 óra körül ellopták a férjem laptopját, amelynek eszmei és irodalmi értéke felbecsülhetetlen, több készülő vers, műfordítás stb. volt rajta.

Kérlek titeket, irodalmilag érzékeny embereket, hogy tegyétek ki minél többen ezt az üzenetet, és kedves debreceniek/környékiek, és bárhonnan való használtlaptop-kereskedők, figyeljetek kérlek, hátha meglesz! (Fujitsu Siemens márkájú)

Amúgy egy szürke Kappa-táskában volt, tudjátok, Sparos pontokért lehetett kapni anno ilyet, és volt benne több könyv is (A magyar verses regény és A prikolics utolsó élete + egy Cinema magazin) meg egy szintén felbecsülhetetlen értékű jegyzetfüzet.

Légyszi segítsetek! Bárki bármit tud, írjon nekem ide wiwre!

Köszönöm előre is!

VDGZS”

Majd pár év nyugodt időszak jutott az íróknak, de 2015-től elszabadult a pokol. Novemberben Dragomán György laptopját lopták el a bécsi vonaton.

Ő azonban olyan író, aki nem bízza a véletlenre művei sorsát, azoknak a kiadóba jutását nem akadályozza se természeti katasztrófa, se feledékenység, se enyves kezek. Literás netnaplójában évekkel ezelőtt vallott mentési módszereiről.


Dragomán nagyon ért az új technikai vívmányokhoz: tavaly karácsonyi távdedikálós akciója

Sajnos nem volt ilyen előrelátó Zalán Tibor, aki idén márciusban felejtette ott laptopját egy villamosmegállóban.

A sok megosztás ebben az esetben sem mutatkozott elégnek ahhoz, hogy felbukkanjon a gép.

Soha elő nem került kéziratokkal kikövezett úton érkezünk 2016. október 7-éhez, mikor is Cserna-Szabó András lépett a laptoptalanok sorába, mély fájdalmára. A szomorú eset az Élesztő (Bp., Tűzoltó u. 22.) környékén történt.

Ha az irodalom úgy általában nem motiválná a laptop új birtokosát, talán a pénzjutalom és az Élesztő felajánlása megmozgat benne valamit:

Kívánjuk, hogy törje meg ez az eset az eddigi hagyományt, és kerüljön elő az összes Cserna-Szabó-kézirat – addig is pedig hallgassuk meg a Tankcsapda 1995-ös, a fentiek fényében új jelentéssel bíró, szomorú aktualitást nyert szerzeményét.