Alice Koponyaországban

A mai napon százötven éves Alice Csodaországban bizarr fantáziavilága könnyen megihleti a groteszk iránt érdeklődő alkotót. Így születhetett meg Tim Burton Lewis Carroll történetét újragondoló filmje és a fiatal művésznő, Alice von Gotha Seven Impossible Things Before Breakfast (Hét lehetetlen dolog reggeli előtt) című képsorozata is, amely koponyáig csupaszítja, miközben idézetekkel öltözteti a jól ismert karaktereket.

A gót stílus bűvöletében alkotó képzőművészt, aki nevét is Carroll főhősétől kölcsönözte, gyerekként ragadta magával Alice egyénisége, története. A fiatalkori meseélmény nem múlt el nyomtalanul, az álomvilágban kalandozó kislány hamar a hétköznapok szürkeségéből kivezető kiskapu, vagyis a művészet szimbólumává vált számára:

„Az álmok, a fikció és a kontrollvesztés az alkotásaim központi témái. A művészetben a ferdítés egy módját látom, amellyel a valóság érdekesebbé tehető, ahogyan azt a regényekben és a szépirodalmi művekben látjuk. Alice, a Lewis Carroll által kitalált karakter, szívesen merül el a bizarr világokban, ahol kibontakozik személyisége, és lelkes, készen áll a kalandra.

Viselkedése és gondolkodásmódja annyira különbözik a mai kiábrándult és konformista társadalmunkétól, hogy ez különösen újszerűvé, üdítővé és lenyűgözővé varázsolja a történeteit.

A könyvek (Alice Csodaországban és Alice Tükörországban) nagy szerepet játszottak a gyermekkori képzelőerőm kibontakoztatásában. Idén lesz 150 éves Alice kalandja, és adózni szerettem volna annak a történetnek az emléke előtt, amely ekkora hatással volt rám.”


Alice von Gotha: Alice. Vegyes technika, 2015.
A teljes sorozat megtekinthető galériánkban

A Glasgowban élő francia képzőművész sorozata – a könyvillusztráció műfaját megidézve – szöveg és kép egybejátszásával tiszteleg Lewis Carroll kétrészes alkotása előtt. Az alakokat radikálisan újragondoló Alice von Gotha a szokatlan megjelenítés ellenére nem csak a médium szempontjából gondolja hagyományosabbnak a képsorozatot, mint a 2010-ben elkészült filmadaptációt. Sokkal inkább a szereplők carrolli énjének megragadását tartja fontosnak, ennek jegyében el is határolódik a Tim Burton teremtette világától:

„Az egyes alkotásokon olvasható szövegrészek a karakterektől származó kedvenc idézeteim, melyek akkor hangzanak el, amikor a megjelenített szereplők a történetben bemutatkoznak. Ezek közül némelyik nagyon híres, mint az „Egyre murisabb!” („Curiouser and curiouser”) és az „Üssétek le a fejüket!” („Off with their heads”), míg mások többjelentésűek, például amikor a Kalapos arról beszél, hogy megromlott az Idővel való viszonya, vagy a Chesire macska nem mutat érdeklődést a logika iránt. Az eredeti szöveget és történetet kívántam előtérbe helyezni és nem a leghíresebb adaptációkat (itt főleg a Disney-félére gondolok), melyek nem mindig mutatták be hűen a karakterek személyiségét.”

Carroll sorai nemcsak a rajzokon, hanem a sorozat címében is visszaköszönnek, hiszen azt Alice von Gotha a főhősnő és a Fehér Királynő beszélgetéséből kölcsönözte:

– …a lehetetlent nem hiheti el az ember!

– Szerintem nincs elég gyakorlatod – mondta a Királynő. – Én a te korodban naponta félórán át csak ezt gyakoroltam. Volt úgy, hogy már reggeli előtt hat lehetetlen dolgot elhittem.


Alice von Gotha: Fehér Királynő. Vegyes technika, 2015.
A teljes sorozat megtekinthető galériánkban

A húsvér Alice viszont időben elkezdte a gyakorlást, így a sorozat elkészítése és elkeresztelése során is jól boldogult a lehetetlennel. Ezt bizonyítja a képek száma is, hiszen a sorozat címe szerinti lehetetlenségek mennyisége hétre, az elkészült képeké pedig nyolcra bővült:

„Úgy gondoltam, miért állnék meg hatnál, a hét egy eléggé misztikus szám. A sorozat valójában nyolc darabból fog állni, a nyolcadikat egy különleges alkalomból, esküvőre rendelték –

de ha már a lehetetlenségnél tartunk, abszolút belefér, hogy a hét műből álló sorozatban nyolc kép szerepeljen.

Nehéz döntés volt, hogy melyik karaktereket válasszam, mivel olyan sok van belőlük, de végül Alice, a Fehér Nyuszi, a Kalapos, a Chesire Macska, a Szív Királynő, a Fehér Királynő, az Oroszlán és az Egyszarvú, illetve a különleges alkalomra készült Subidam és Subidu mellett döntöttem” – számol be a képek keletkezésének hátteréről az alkotó.

Azért a karakterhűségen túl Alice von Gotha markáns stílusa, groteszk iránti vonzalma is visszaköszön a számos hatás egyvelegéből született, aprócska tárgyakkal térbelivé varázsolt grafikákon. Ez a stílus pedig a művésznő fiatal kora ellenére már nagyrészt kikristályosodott, és saját bevallása szerint szerteágazó szárnypróbálgatások eredménye:

„Nagy utat tettem meg, többféle különböző stílussal és technikával kísérleteztem – így bizton állíthatom, hogy nem vagyok fotóművész! –, közben igyekeztem fejlődni, és tökéletesíteni a tudásomat, élveztem, hogy szabadon rajzolhatok és festhetek, és örültem annak, hogy újszerű képeket hozhatok létre. Egyfajta vonzódást érzek a bizarr, csúf és halott dolgok iránt, ami a Hét hihetetlen dolog reggeli előtt című képsorozatomban tetten is érhető.

A könyv megszokott illusztrációitól eltérőt szerettem volna alkotni: olyat, ami háromdimenziós, és a Viktoriánus kort (Viktória királynő rajongott Alice-ért), illetve a 19. század szubkultúráinak esztétikáját idézi. A különlegességeket bemutató tárlókból, a karcokból, metszetekből és tapétastílusokból merítettem ihletet, valamint a gyermekkönyvek illusztrációs stílusából. Azt hiszem, hogy az eredmény eléggé furcsa egyveleg lett:

műveimben a gyermekies színeket és játékokat ötvözöm a koponyáról készült tanulmányrajzok síron túli hangulatával,

mely a könyv korát idézi, és a halál egyetemességére utal, ami szinte szakrálissá, ritkává és értékessé teszi a karaktereket.”


Alice von Gotha: Fehér Nyuszi. Vegyes technika, 2015.
A teljes sorozat megtekinthető galériánkban

Nemcsak a karakterek és a stílusok egyvelegének kiválasztása, maga a megvalósítás is tartogatott nehézségeket a színektől kissé idegenkedő művésznő számára. A hagyományos eszközök, a tinta és vízfesték mellett előkerültek szokatlan kiegészítők, mint a kártyapakli, teáskészlet vagy az unortodox módokon felhasznált radír. Az alkotási folyamat nehézségeire, dilemmáira így emlékezik vissza:

„Művészként a fekete, a fehér és a vörös színekkel dolgozom, így elég nehéz volt élénk színeket vinni a képekbe. Először nem is tudtam eldönteni, hogy működik-e, mert annyira más volt, mint a megszokott stílusom, de úgy tűnik, hogy elérte a kívánt hatást. Radírból bélyegzőt készítettem a háttér megalkotásához, és

először nagyon úgy tűnt, hogy nem lesz jó az eredmény.

A másik kihívást az jelentette, hogy sikerül-e túllépnem a keret adta határokon, és 3D-s elemeket belevinni, amely a sorozat későbbi darabjaiban egyre inkább megvalósult. A kedvenc részem az volt, amikor egy teáscsészékből álló miniatűrrel egészítettem ki a Kalaposról szóló képet – nagyon meg vagyok elégedve azzal, ahogyan sikerült.”

Hét lehetetlen dolog reggeli előtt című képsorozat nemcsak az alkotót, a nézőt is kihívások elé állítja, mivel a Fehér Királynő tanításainak szellemében gyakoroltatja a lehetetlent azzal, hogy a gondtalan játékot, a gyermeki nyomdázást idéző elemeket könnyedén ötvözi az elmúlásra emlékeztető koponyákkal, és a halandóság üzenetével ünnepli Carroll könyveinek halhatatlanságát.

Balogh Réka

Alice von Gotha válaszait Fekete Eszter,
a regényrészleteket Kosztolányi Dezső
és Révbíró Tamás fordította