„A versírás egy megkerülhetetlen drog”

Június 4. és 7. között 86. alkalommal rendezték meg az Ünnepi Könyvhetet Debrecenben, amelyet idén Oravecz Imre Kossuth-díjas író, költő és műfordító nyitott meg. A rendezvénysorozat utolsó napjára ellátogatva a délelőtt és kora délután is tartó gyerekműsorok mellett Farkas Arnold Leventét, az R25-antológia néhány szerzőjét, valamint Áfra János és Lázár Domokos közös műsorát hallhattuk, láthattuk.


Herczeg Ákos (hátul balra) és Farkas Arnold Levente (hátul jobbra) a Butiq bárban. Fotó: Szirák Sára

Délután három órától a rendkívül frekventált Butiq bárban mutatták be Farkas Arnold Levente Anyám teste című verseskötetét, amely már a második könyve a szerzőnek, aki 2013-ban, a várakozásokkal ellentétben prózakötettel debütált. Arra pedig, hogy miért is volt váratlan ez az első kötet, Herczeg Ákos, a beszélgetés moderátora mutatott rá, amikor elmondta: Farkas megszállott versíró, mindennap ír verseket, s két éve már készen volt egy kötetnyi lírája is.

A kiadók sajnos visszadobták a kéziratomat, s nemcsak a lírát, a prózát is. Utóbbiban végül mégiscsak láttak fantáziát

– emlékezett vissza a kérdés kapcsán Levente, aki úgy véli, hogy az első kötet kiadása nagyon nehéz, ám fontos mérföldkő is egyben.


Egy dedikált Anyám teste. Fotó: Szirák Sára

Később, a kötet versnyelvét érintő kérdésében Herczeg arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyes versek végén nem ott van a mondatzáró írásjel, ahol grammatikailag helyénvaló lenne.

Azonban a világ is így működik: tervezzük a bizonyosságot. A hiba a valóság része, s ez a hiba nem szégyen

– fogalmazott válaszában az Anyám teste szerzője, aki egyúttal egy kis anekdotázásra is meghívta a szépszámú közönséget. Elmesélte, hogy egyszer a feleségével egy bárban biliárdoztak, noha sem ő, sem a párja nem jeleskedik ebben a sportágban. Valamilyen véletlen folytán azonban az egyik lökésével Levente több golyót is eltett, s ennek a jelenetnek egy helyi, számukra ismeretlen úriember is szemtanúja volt, aki odament a költőhöz, s elismerően nyilatkozott a heroikus lökésről, majd afelől érdeklődött, mióta játszik, versenyszerűen-e, mennyit gyakorolta ezt a lökést stb.

Az éppen megtörtént dolgok, helyzetek bizonyos szempontból hibák, bizonyos szempontból pedig épp ellenkezőleg; ez mind nézőpont kérdése

– összegezte az eset tanulságát Farkas, aki aztán néhány versének felolvasását követően olyan kérdéseket feszegetett, mint hogy a verseknek nincs végük, csak befejeződnek, ám a felolvasások során teljesen más kérdés, hol hagyod abba, illetve hogy csak azt lehet-e olvasni, ami le van írva. Szó esett arról is, hogy az írást megelőzi-e az olvasás. Farkas szerint elkerülhetetlen, hogy hassanak ránk azok a művek, amelyeket olvasunk, a gondolatmenet metaforájaként pedig a dohányzást említette. A cigizés során ugyanis különböző káros anyagokat is beviszünk a testünkbe, azonban dohányosokként valamiért mégis szükségünk van rájuk. Ezt a függőséget végül nemcsak a cigarettázásra, az olvasásra, de a saját költészetére is kiterjesztette a szerző, mikor elárulta, hogy számára a versírás is egy megkerülhetetlen drog.


Az R25-antológia öt szerzője, Horváth Imre Olivér, Juhász Tibor, Baranyi Gergely,
Bende Tamás, Balogh Zetas Péter és a moderátor Papp Sándor. Fotó: Szirák Sára

A Könyvutca színpadán négy órától pedig már az R25-antológia (a rendszerváltás után született költőgeneráció) könyvbemutatója következetett, ahová az antológia öt szerzőjét hívták meg: Horváth Imre Olivért, Baranyi Gergelyt, Juhász Tibort, Bende Tamást és a jelen sorok íróját – aki erről az eseményről ekképpen csak a belülről szemlélődő nézőpontjából tud beszámolni.

A moderátor a KULTer.hu egyik munkatársa, Papp Sándor volt, aki kezdésként egy asszociációs játékra kérte fel a résztvevőket: azt kellett elmondani, mi jut eszünkbe a rendszerváltásról. Volt, aki válaszában a bevándorló-ellenes kampányra reflektált, mások pedig a sajtószabadság témakörét említették.

Egy másik kérdés arra vonatkozott, hogy mi alapján lehetne meghatározni a különbséget napjaink és a rendszerváltás időszaka között. Úgy gondolom, hogy közülünk erre Horváth Imre Olivér adta a legtalálóbb választ, aki szerint irodalmi szempontból ugyanaz a helyzet ma is, mint akkor, hiszen

hiába telt el rengeteg idő a könyvnyomtatás óta, még mindig egy csomó időt kell várni, hogy megjelenjen a köteted.

Véleményéhez Juhász Tibor is csatlakozott, aki szerint nem hozott nagy változásokat az eltelt huszonöt év.

A különbségekről szólva viszont többen is szóba hozták az online médiát, melynek megjelenését szinte mindannyian jó dolognak tartották, hiszen ez által is jobban népszerűsíthető a költészet. Bende Tamás példaként említette a Borda Réka által útnak indított Búspoétákat, valamint az Instaverset, amelyet Kele Dóri és ugyancsak Borda szerkeszt. Baranyi a látszólagos konszenzussal szemben azonban úgy vélte, hogy az online felület nem okoz jelentékenyebb változást az irodalmi közegben, legfeljebb az olvasói összetételt befolyásolja.


Lázár Domokos és Áfra János. Fotó: Szirák Sára

A beszélgetés végeztével, délután öt órától változatlan helyszínen Áfra János és Lázár Domokos (az Esti Kornél és a Pegazusok nem léteznek nevű együttesek tagja) jó hangulatú, zenés-verses előadását kísérhettük figyelemmel. Áfra az idei Könyvhétre megjelenő Két akarat című kötetéből olvasott, majd ezt követően Lázár a saját együtteseinek néhány dalát, valamint feldolgozásokat játszott el. Nem csoda, hogy a nap utolsó műsorára érezhetően nagyobb közönség gyűlt össze, hiszen a fiatal költő és a fiatal zenész egyaránt nagy népszerűségnek örvend. A zenei résznél a minket körülvevő nézőknek csupán egyetlen kritikai megjegyzése támadt: miért kell ülve hallgatni az olyan, tombolásra született dalokat, mint például a Boldogság, te kurva?

A nap eseményeinek zárásaként végül kezdetét vette a dedikálás, melyen szép számmal sorakoztak az érdeklődők. Különös élmény volt ez az R25-antológia szerzőinek, hiszen szinte mindannyian most írtak először alá egy kötetet.

Túlvagyunk tehát a 86. Ünnepi Könyvhéten is – de ahogyan Farkas Arnold Levente új kötetének mondatai sem „érnek véget”, úgy a Könyvhét sem ér feltétlenül véget június 7-én. Ha előveszünk egy-egy kötetet a táskából, esetleg leemelünk egy Áfra Jánost a polcról, vagy bármelyik héten betérünk egy-egy irodalmi rendezvényre, folytatódik tovább, csendesen az ünnep. Talán ebben a szellemben hagytuk el a legtöbben a Könyvutca idei színpadát.

Balogh Zetas Péter