A Saul fia a remény filmje Röhrig Géza szerint

  • MTI
  • |
  • 2015. május 22.

"A Saul fia a pokol epicentrumában játszódik, mindazonáltal a remény filmje" – mondta el az alkotás főszerepét alakító Röhrig Géza a cannes-i versenyprogramban nagy feltűnést keltett megrázó holokausztdráma pénteki budapesti sajtóbemutatóját követően az MTI-nek.

Nemes Jeles László műve, amelyet sokan a cannes-i filmfesztivál díjesélyeseként emlegetnek, viszonylag ismeretlen nézőpontból mutatja be az auschwitzi haláltábort. A film nem árulja el, hogy mikor és hol vagyunk, de ezzel az első képsorok után azonnal tisztában van a néző. Erdély Mátyás operatőr kamerája a több mint másfél órás filmben szinte szünet nélkül követi a haláltábor Sonderkommandójának egyik tagját, Sault, akit az tép ki az apátiából, hogy azt hiszi, 14 éves fiát pillantja meg a gázkamrában meggyilkoltak között.

Nemes Jeles László filmje azért "szép és okos", mert állandóan lebegteti, hogy Saul tényleg a fiát találja-e meg. A gázkamrák halottait a krematóriumba szállító sonnerkommandósok a saját szűk világukba menekülnek, "őt meg egy olyan élmény éri, ami hirtelen kibillenti" – magyarázta Röhrig Géza.

A színész a helyzetet érzékeltetésére Benedek István Aranyketrec című könyvére utalt, amely egy pszichiátriai intézetben játszódik: a vizitre érkező orvost egy reggel az elmebetegek üvöltése helyett csönd fogadja, az egyiküknek gyermeke született, és ez olyan elementáris élmény volt a többiek számára, hogy gondozni kezdték. "Auschwitzban az a dolgok rendje, hogy tízezer embert égetnek el egy nap. Ennyi halál között az egyik mégis ki tud emelkedni, ami fantasztikus vigasz. Azt gondolom, hogy Saul boldog ember" – mondta Röhrig Géza, hozzátéve, hogy "miközben a film a pokol epicentrumában játszódik, mindazonáltal a remény filmje".

A színész szerint Saul felemelkedik a helyzethez, miközben a sonderkommandós társai megpróbálják "lehúzni a fejüket, hogy a hullámok átvonuljanak fölöttük".

A Saul fiával az alkotók célja nem az volt, hogy bemutassák a haláltáborok életét, a kameramozgás és a történet sem erre koncentrál. A nézőt mégis mélyen megrázza a film, mert személyes történeten keresztül látjuk. "A nagy kérdés, amit a film után sokan magukban dédelgetnek: én hogyan viselkedtem volna? Az igazán nagy alkotások az ember önismeretét mélyítik el. A nézőnek önmagába kell néznie, hogy rájöjjön, arra, helyes úton jár-e, helyes módon él-e, vajon szolidáris tudott volna lenni, tudott volna Saul lenni? Nem hiszem, hogy egy informatív, tényfeltáró dokumentumfilm ezt nyújthatja. Az élet erkölcsi kérdés, a magatartás erkölcsi kérdés, egy dokumentumfilm nem tud rákérdezni olyan katartikus erővel, mint egy művészfilm vagy fikció" – fejtegette a színész.

Amikor Lengyelországban élt, egy hónapon át minden nap elment az auschwitzi emlékhelyre. "A világ legnagyobb temetője, az aurában, az atmoszférában valamilyen módon ez érződik. Az ember megöregedve, a halálhoz közeledve teszi fel magának a legőszintébb kérdéseket. Én Auschwitzban úgy éreztem magam, mintha 49 millió éves lettem volna, nagyon megöregedtem ott. És a hely olyan erővel tette fel a kérdéseket számomra, hogy úgy akartam onnan kisétálni, hogy előlem az emberi élet törékenységét semmilyen fátyol nem takarhatja el. Minden pillanatban a halálra szegezett szemmel akarok élni, készen arra, hogy az életemet, annak szentségét megéljem" – fogalmazott a magát hívő embernek valló színész.

A jelenleg a cannes-i filmfesztiválon tartózkodó rendező korábbi három rövidfilmjét is együtt forgatta Erdély Mátyás operatőrrel, aki ezúttal is részt vett a film előkészítésében. Mint mondta, az első pillanattól úgy érezte, hogy olyan produkció, amibe érdemes belefogni. "Iszonyatosan nagy rizikót vállalt, de azt gondoltam, hogy László megoldása zseniális. A témához választott filmnyelvi szótára tökéletes megoldás volt."

Az operatőr megjegyezte, hogy a rendező Türelem című kisjátékfilmje, amin együtt dolgoztak, már arra a koncepcióra épült, amire később a Saul fia is. "Gyakorlatilag a film előtanulmányának tekinthető." A Saul fia 35 mm-es filmanyagra készült. Technikailag abból a szempontból volt nehéz az operatőri munka, mert hosszú beállításokkal dolgoztak. Erdély Mátyás szerint Nemes Jeles László ideális rendezői koncepciót talált a filmhez.

A forgatás Budapesten és Fóton zajlott, egy dél-budai egykori honvédségi épületet és a Sorstalanság egykori díszleteit használták a munka során.

Az operatőr egy kérdésre elmondta, hogy a film befejezéséről nagy viták zajlottak, "nagyon érdekes, szép folyamat volt, ahogy a végső forma kialakult".

A Saul fia forgatókönyvét Nemes Jeles László és Clara Royer írta, a film producere Sipos Gábor és Rajna Gábor volt, a főszerepeket Röhrig Gézán kívül Molnár Levente, Urs Rechn és Zsótér Sándor alakította. A Laokoon Filmgrup gyártásában készült alkotást a Magyar Nemzeti Filmalap több mint 320 millió forinttal támogatta. A filmet a Mozinet Kft. forgalmazásában június 11-től vetítik a magyar mozikban.